Granarium. Varga Gyula válogatott tanulmányai ( A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 57. Debrecen, 2004)

Varga Gyula válogatott tanulmányai - A szarvasmarha egy bihari falu gazdálkodásában

gató gép 60 ember munkáját végzi el, az aratógép pedig a napszámosok háromnegyed részét feleslegessé teszi.

14 Az első mezőgazdasági gépek még Bécs megkerülésével jutottak el hozzánk. A reformkorban külföldön utazgató nagybirtokosaink közvetlenül adták megrendeléseiket az angol gyáraknak. 1848 után az Angliában élő magyar emigránsok (Tanárky Gyula, Horthy Antal, Pfeiffer Constantin stb.) mezőgazdasági gépeket közvetítettek az angol gyárakból a magyar gazdáknak.

1 Nem sokkal később, amikor az osztrák, elsősorban a bécsi gyárak megfelelő kapacitással felzárkóztak az európai színvonalat jelentő angol, francia, németalföld és svéd gépgyárak mellé, a kormány megpróbálta terhelő vámmal akadályozni a nyugati gépek behozatalát. Eddig a mezőgazdasági gépek faáruként jöttek át a határon, s ennek megfelelően alacsony vámot kellett értük fizetni. Az 1860-as évek elején azonban a vámhatóságok kiderítették, hogy a behozott gépekben több a vas, mint ami a faeszközökben a vámtarifa szerint megengedhető, így ezentúl vaseszközöknek vették a behozott gépeket, ami a vámköltséget erősen megemelte.

1 Az új mezőgazdasági gépek, eszközök elterjesztésének nálunk 1840-1860 között érthetően a nagybirtokok voltak a gócai.

17 Egy-egy jól felszerelt nagybirtoknak erős kisugárzó hatása volt, s ahol több ilyen nagybirtok volt egymáshoz közel, néhány évtized alatt az egész vidék mezőgazdasági képe megváltozott.

18 A magyarországi nagybirtok zöme azonban az előbb említett kényszerítő okok mellett is igen vontatottan kapcsolódott be a gépesítésbe.

19 Pedig voltak már olyanok, akik felfigyeltek arra a veszélyre is, amely a magyar mezőgazdasági árutermelést a világpiac felől fenyegette: már az 1860-as években megjelent a piacon a dél-orosz és a havasalföldi búza, komoly veszélyt jelentve a magyar gabonaexportnak.

20 A gépesítés szempontjából egészen jelentéktelen szerep jutott ekkor a volt nemesi középbirtoknak. Egyes adatok arra engednek következtetni, hogy ezek technikai színvonal tekintetében körülbelül a paraszti birtokkal voltak egy szinten, sőt egyes helyeken még lejjebb is. Ennek okát vidéki középbirtokos-levelezők világosan ecsetelik. Lényegében arról van szó, hogy a jobbágyfelszabadítással ingyen munkaerejüket elvesztő, ugyanakkor tőkével nem rendelkező közép14 Uo. 1860. 784; Kovács József 1951, 185-186; Balassa 1960. 180-181. 15 Gazdasági Lapok 1853. 190; 1856. 137, 155; 1857. 95-96. 16 Uo. 1864. 693. Ugyanez a szabály az Ausztriából behozott gépekre nem vonatkozott. A vámküzdelem több évig tartott, ez már a bontakozó magyar mezőgazdasági kapitalizmus és az osztrák ipari kapitalizmus ellentétéből fakadt, melynek szerencsétlen kiegyenlítődése a kiegyezésben történt meg ideiglenesen, majd az 1880-as évektől kiújuló „agrárius-merkantilis" harcban újra felszínre került. Vö. Keleti 1875.662-663. 17 így volt ez Oroszországban is. Lenin állapítja meg: „A földbirtokosok szinte rávetették magukat a külföldi gépek vásárlására, hogy a parasztok ingyenes munkája nélkül is megélhessenek és elkerüljék a szabad bérmunkások szerződtetésével járó nehézségeket." Lenin 1949. (A kap. feji.), 211. 18 Benkő 1858. 81; Kautz 1864. 250-277. 19 Ditz még az 1860-as években is azt kénytelen megállapítani, hogy a magyar termékek messze alatta maradnak „valamely kultúrország" átlagtermeivényeinek. Ditz 1869. 199. 20 Kautz 1864. 262; Vargha Gyula 1890. 90-98. 148