Granarium. Varga Gyula válogatott tanulmányai ( A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 57. Debrecen, 2004)

Dankó Imre: Köszöntjük a nyolcvan éves Varga Gyulát

ban való forgolódás gyakorlata volt az, amely Kismarja népét a későbbi nehéz, válságos időkőkben is átsegítette a bajokon, nagyobb gazdasági romlás nélkül." Varga Gyula 1924. április 2-án született Kismarján, Bocskai István egykori kiváltságos mezővárosában, régi, a bihari hagyományos szabadparaszti életmódot élő, ám ugyanakkor haladó, a polgárosodás útjára lépett parasztcsalád gyermekeként. Származása, gyermekkori környezete meghatározó erejű kötődést jelentett mind népművelési-, illetve közművelődési-, mind tudományos, illetőleg közéleti tevékenysége számára. Figyelmét az agrártörténet, a tárgyi- és a szellemi néprajz kérdései, közelebbről a parasztság, még jobban megszorítva, a bihari nép műveletségének emelése, a népi művelődés fejlesztése felé irányította. Korán megismerkedett a népi írók mozgalmával, a népi kollégiumok világával. Egyetemi tanulmányai, melyeket a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetemen végzett, újabb és „szakszerűbb" lendületet adtak elképzeléseinek, kibontakoztatták tudományos érdeklődését, kutatói szemléletét. Az egyetemen Szabó István professzor tanítványaként, - akitől mindenek előtt kutatói-tudósi magatartásformát, rendszerező módszerességet, történeti-társadalmi látásmódot, romantikától mentes következetes, tényszerű vizsgálódást, egyfajta sajátos progresszív pozitivizmust, az adatok tiszteletét kapta - az agrártörténet felé fordult figyelme. Nagyszerűen beilleszkedett Szabó István odaadó tanítványainak szűkebb körébe, amiből aztán Szabó István „mellőzésekor" sok baja származott. Ugyanakkor Gunda Béla első tanítványai közé is tartozva, a Néprajzi Intézetben a népművészettel, közelebbről a néptánccal kezdett behatóbban foglalkozni. Néprajzi vonatkozásban érdeklődése a későbbiek folyamán módosult, jobban mondva erőteljesen kitágult, gazdagodott. Figyelme történeti-, társadalmi szemlélettel telítődve a gazdálkodás, a paraszti munkaszervezet, munkamegosztás, eszközhasználat vizsgálata felé fordult. Egyetemi tanulmányai történelem-magyar-néprajz szakon - befejezése (1953) után Gunda Béla, illetve a Néprajzi Intézet tanársegéde lett, ahol már egy évvel korábban, 1952-ben, még mint egyetemi hallgató gyakornokoskodott. Nem sokáig maradt az egyetemen, 1955-ben a debreceni Tóth Árpád Gimnázium tanára lett. Hat évig tanított a gimnáziumban, aktivitását az iskolai tevékenységen kívül, a népművelés módszertani-, szervezeti munkája megismerésére fordította. Hamarosan a város, a megye elismert „népművelője" lett. Nemcsak mint neves táncost, tánccsoport vezetőt, koreográfust ismerték, hanem, mint jeles tánckutatót is számon tartották. Ez vezetett oda, hogy 1961-ben, amikor a Népművelési Tanácsadókat felállították, pályát változtatott, megvált az iskolától és a Hajdú-Bihar Megyei Népműve1 Varga Gyula: Kismarja. Egy szabad paraszt község a feudalizmus bomlásának korszakában. Szabó István (szerk.): Agrártörténeti tanulmányok. Budapest, 1960. 71-137. p. Az idézet: 127. p. 10