Gazda László: Találkozások (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 56. Debrecen, 2002)

Aki a szép tárgyakat szerette

ván, hogy Erdélyből kerültem errefelé, fiókos szekrényéből elővett egy XVII. századi, feltehetően Marosvásárhelyről származó ezüstpoharat, valamint a Nautilusserleget. Asztalra téve őket, elkezdett beszélni róluk. Értékeikről, hitelességükről és szépségükről. Átszellemülve, fénylő szemmel. Az egyébként meglehetősen sápadt arca kipirult. Odavezetett az egyik, falon függő miniatűr női mellképhez. Batthyány Lajosné Zichy Antóniát festette elefántcsontra a XIX. század elején egy bécsi művész, Daffinger. Megsimogatta, s azt kérdezte: „Ugye milyen gyönyörű?". Többször találkoztunk az ezt követő években. Második találkozásunkkor közölte, hogy úgy határozott, a valóban páratlan értékű és szépségű gyűjteményét a Déri Múzeumra hagyja örökül. Mindössze néhány szakrális jellegű műtárgyat kivéve, amelyeket az Esztergomi Keresztény Múzeum kapott meg tőle. Ragaszkodott a hallatlan tudatossággal gyűjtött tárgyaihoz. Nem járult hozzá a gyűjtemény halála előtti bemutatásához. Megértettük. Ez a tárgyi és szellemi világ töltötte ki az életét, ezek voltak a „családtagjai", rájuk szentelte a legtöbb energiát és figyelmet. Szomolányi Elemér Miskolcon született, 1909-ben. Nem sokkal világra jötte után édesanyjával Debrecenbe költöztek, édesanyja innen származott. Elemi iskolás korában anyai nagybátyjával gyakran megfordult az akkori Városi Múzeumban, majd később a Déri Múzeumban többször is. Ezeknek a múzeumlátogatásoknak a hatására „szerelmesedett" bele a szép tárgyakba, s azoknak a hatása, megtekintésük élménye élete végéig meghatározóvá vált. Budapestre került, felső kereskedelmi iskolát végzett. A második világháború után könyvelőként dolgozott, s a kisajátított vagyonrészből, annak „kárpótlásából" kezdte el a műtárgyak gyűjtését. Magányosan élt. Minden szabadidejét, s amennyire körülményei megengedték, keresetét gyűjtőszenvedélyének kielégítésére fordította. Autodidaktaként igen gazdag tudásra tett szert a műtárgyismeret témaköreiben, tanulmányozta az általa gyűjtött tárgyakra vonatkozó művészettörténeti leírásokat. A tőle megörökölt anyagban több mint 300 szakkönyv és katalógus van, köztük a műgyűjtők, a múzeumok által is jól ismert Rosenberg, Braun, a Dréger, a Schmidt, a Bode-Kühnel, valamint a Kőszeghy, a Kolba-Németh szerzőktől származó tanulmányok, leírások. Nem csoda, hogy az évek múltával egyre növekvő szakértelem alapján gyűjtött, vásárolt és cserélt, amelynek eredményeként állt össze ez a kvalitásos, minden tárgyát, darabját tekintve értékes műtárgyegyüttes. A Déri Múzeum kapta meg örökségként, Szomolányi Elemér múzeumszeretete és lokálpatriotizmusa jóvoltából. Most ezt mutatjuk be Önöknek itt, időszaki kiállításunk keretében. Szomolányi Elemér 1992 októberében halt meg. Nyolcvanhárom éves volt. Földi maradványait végakarata szerint nem őrzi sem sír, sem síremlék... Hamvait mindössze hárman kísértük utolsó útjára, megilletődötten nézve, ahogy elnyeli azokat az ismeretlen mélység. Meghagyta, hogy a Déri Múzeum halála után két éven belül kiállításon mutassa be gyűjteményét. Emlékét maradandóan őrzik ezek a gyönyörűséges, nagybecsű és értékes tárgyak, ahogy ő kívánta: a debreceni Déri Múzeumban.