Gazda László: Találkozások (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 56. Debrecen, 2002)

Egy ember lelkének művészi vetületei

EGY EMBER LELKÉNEK MŰVÉSZI VETÜLETEI L. Ritók Nóra grafikusművész kiállításának megnyitója 1994. június 10. Püspökladány, Karács Ferenc Múzeum Fantáziát indító, asszociációkra késztető és bizony szívet melengető vallomások vesznek itt körül bennünket. Tanúi vagyunk annak, hogy az öröklött és továbbfejlődött tehetség elemi ereje hogyan válik lírai finomságú és hangulatú művészi alkotásokká. Mert minden művészi alkotás a megformált anyag és a formáló indulat együtthatásakéntjön létre. Ritók Nóra alkotásai azt igazolják, de legalábbis sejtetik, hogy ő egy kicsit titokzatos és egyben örömteli áhítattal és szeretettel hozta létre saját bensőséges viszonyát a természettel és az őt körülvevő emberekkel. Teljes alázattal rendelte alá magát a látvány hasonlíthatatlan szépségének és tökéletességének. Én azt gondolom erről, hogy nem tudatosan vállalt panteizmus ez, hanem inkább e viszony fontosságának, sok mindent meghatározó erejének a felismerése. Ritók Nóra művészetének egy másik fontos és meghatározó motívuma a mítosz, a valóság és a mesevilág egymást átszövő kapcsolata. Az ember ugyanis nemcsak mindennapi életének látványaiban él, élete különös erővonalak mentén alakul, s ennek hatására rejtélyes és sejtelmes képeket alakít ki magában a valóságos és elképzelt világról. Grafikáin a növényi ornamensek, az állatfigurák, az emberi alakok, a leányarcok vonalhálói szinte új életre kelnek, a fantázia, a képzelet világába emelnek. Azt hiszem, hogy azok az emberek, akik felfedezték a szépség törvényei szerint való alkotás örömét, ebben az azonosulni vágyásban vélik felfedezni a gyakran elveszni látszó harmóniát. Közéjük tartozik Ritók Nóra is. Azt mondja erről: „Rajzaimon azt a harmóniát jelenítem meg az ember és a természet között, melynek hiányát nap mint nap tapasztalom. Keresem az embert a természetben, a természetet az emberben..." Egy másik, de mindezekből eredő összefüggésre akkor gondol az ember, amikor képeinek felületét nézi. Egy sor egymáshoz társítható fogalom megjelenését fedezhetjük fel a tereket betöltő finom vonalak megjelenése, mesébe illő játéka láttán. Ezeknek a jellemzőknek egymáshoz kapcsolása kifejezi egyéniségét, stílusát, emberi és művészi karakterét. Valahogy ilyen módon: pókháló - finomság, gyengédség; leheletszerű - tovatűnő; lendületes - szédülő, örvénylő; a leíró vonalak - fegyelmezettség; firkavonalak - önfeledt játékok; megtörő vonalak - fájdalom; finom hullámverések - a nőiesség kifejeződései.