Gazda László: Találkozások (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 56. Debrecen, 2002)

Jeruzsálem békéje

Az együvé tartozás jegyében láthatjuk képein a zsidók esti imáját a Siratófalnál, az El-Aksza mohamedán mecset képét az arabokkal, és a ferencesrendi szerzeteseket, az apácákat a keresztény emlékeknél. Az életképek között a „Terefere a falnál", az „Asszonyok" s a „Pópa és a rendőr" című képek is figyelemre méltó fotóművészeti alkotások. A három nagy monoteista vallás jelképei, hagyományai, szokásai és ereklyéi mellett az emberi szenvedések, a mártíromság régi és közelebbi emlékképei is itt láthatók. Jézus stációi és a Jad Vashém mártíremlékművei. Aztán az Óváros, a szűk sikátorokkal, bazárokkal és jellegzetes emberi arcokkal. Jeruzsálemi tájak a Dávid-toronyból és még sok-sok nézőpontból. A sárgásbarna föld, a szürkésfehér kövek, az üde, máshol fáradtzöld növények és az azúrkék ég. Az Olajfák hegyének a sziklái, a Siratófal bejárata, a mohamedán Szikla-mecset fotói. Ezek a képek is hangsúlyozzák azt, hogy Jeruzsálem az emlékezések és a hagyományok eszmei környezete, magába foglalója. A biblia régi világa és a mai élet egyszerre. A régi és a modern város, a maga ezerarcúságával. Rapcsányi László írja a városról nemrég megjelent könyvében: „Lakóid köszöntése hasonló: sálom, szálem, béke." Majd ugyanitt így folytatja: „Láttam facsemetéid friss hajtásait, hallgattam mestereid szavát... Évezredek megpróbáltatásain át annyi eszmei és erkölcsi erőt, fényes gondolatot és bölcsességet ringattál, hogy ha elfelejtenélek, Jeruzsálem, lemondanék arról, hogy van remény." Nézem Gervai Tamás művészi fényképeit, s neki is, vele magunknak is mondom: a művészet a mai időkben is arra hivatott, az a kötelessége, hogy általa ráismerjünk arra a valóságra, amelyben élnünk kell, amely nekünk való, s az a feladata, hogy feltárja előttünk életünk történéseit, tanulságait, világunkat át- meg átszövő összefüggéseit saját kifejezőeszközeivel. Legyen szó régmúltról, a mostani időkről és a jövendőről. Az emberről, akit nem fajtája, származása, vallása tesz naggyá, hanem tettei, cselekedetei, amelyeknek éppúgy kell szolgálnia másokat, mint önmagát. Ezt üzeni nekünk múltunk távolából Széchenyi István is: „Ti népek! Roppant családja minden nemzetnek, kérünk titeket, a mi pusztulásunkat ne kívánjátok, mi kárvallásainkra ne cselekedjetek, sőt inkább veletek együtt tündöklő csodáit míveljük szabad emberségnek." Mindezekkel ajánlom figyelmükbe Gervai Tamás művészi képeit.