Gazda László: Találkozások (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 56. Debrecen, 2002)

„Ámulni még…”

így valósul meg Égerházi Imre alkotói világában a belső rokonság a természet és az ember, a létformák szigorú valósága és az emberi érzelmek között. Őszinte bizalom és hit, a csodálkozás öröme rejlik ebben a művészi magatartásban. Újra és újra nekilát megbirkózni a megörökítendő élmények világával. Művészi értékű megfestéssel teszi érzékelhetővé az erdők zúgását, a téli világ csendjét, az értelmes célokat megvalósító emberi erőfeszítéseket. Határozott jelei érzékelhetők annak is, hogy kísérletező kedve még tovább lendíti művészi fejlődését. Kedves Égerházi Imre! Azt kívánom, hogy az eddig is számos hazai és külföldi kiállításokat kövessék újabbak és sikeresek. Életünk, mindennapjaink ezután sem ígérnek könnyű menetelést. De amit felvállaltunk, s te is felvállaltál alkotómunkád által, megéri a küzdelmet, mindazt, ami értünk, érted történik ebben a kicsi országban, hazánkban. Biztos vagyok abban, hogy ez a küzdés megnyerte s ezután is megnyeri az itthoniak és a határainkon kívül élő, velünk érző barátaink rokonszenvét. Befejezésül azt kívánom Égerház Imre alkotásainak a bemutatóján, hogy gazdagítsa most is a művészek együttléte, a művésztelepen végzett alkotómunkája a „százlátó tükört", s ne csak csodálkozni, hanem megérteni is segítsen. Megérteni az itt látottakat, a természeti és emberi világot és egymást! Mert ebből születhet kölcsönös megbecsülés, tisztelet, s ez fordíthatja még nagyobb mértékében az emberek figyelmét a művészi alkotások világa felé.