Gazda László: Találkozások (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 56. Debrecen, 2002)

A sokféleség jegyében

A SOKFÉLESÉG JEGYÉBEN A VI. Debreceni Országos Nyári Tárlat kiállításának és díjkiosztó ünnepségének megnyitója 1978. július 16. Debrecen, Kossuth Lajos Tudományegyetem (részletek) Életünknek, valóságunknak ezerféle megnyilatkozása, arculata van. Ezeket észrevenni, meglátni, felfedezni és megmutatni a művészet eszközeivel, anyagával, művészi színvonalon kifejezni magunknak és másoknak - egyike a legnagyszerűbb emberi feladatoknak. Élményt ad, erősen hat a lélekre, a gondolkodásra, az alkotókra és a művészetek iránt fogékony emberekre egyaránt. Mert a világot, a benne élő embert, életének belső és külső tereit ábrázolni, a legkülönbözőbb módon kifejezni, értelmi és érzelmi kötődéseket, viszonyulásokat erősít, eszméltet és eligazít. Ezzel a néhány bevezető gondolattal köszöntöm a VI. Debreceni Országos Nyári Tárlat résztvevőit, a kiállító művészeket, a rendezvényen részt vevőket, a kiállítás látogatóit. Mi a célja a 125 alkotóművész /95 művéből rendezett kiállításnak? - Bemutatni a kortárs képzőművészet alkotásait mindazoknak, akik érdeklődnek iránta. Hogyan teljesítik ezt a célt az itt látható művek? Először is úgy, hogy az eddig rendezett közös kiállításokat összehasonlítva még sohasem volt ennyi kiállító művésznek ennyi kiállított műve együtt. Az ihletettség nagyobb? Az újat mondó kísérletezés lehetőségének az izgalma ösztönöz? A megérteni és megértetni akarás szándéka erőteljesebb? Sokféle motiváció lehetséges, s remélhetőleg ezekből a manipulálás szándéka hiányzik. Ha ez így van, akkor ez a kiállítás megközelítően hű tükre lehet a mai magyar képzőművészeti törekvéseknek, az alkotófolyamatok főbb tendenciáinak. Megmutathatja mindazt vagy azokból sokat, ami ezekre jellemző. A kísérletezőkedvet, az útkeresést, a téma- és formavilág sokarcúságát. Megtapasztalható a művészek egyéni látásmódja, az alkotómunkájukra jellemző stílusjegyek, lehetővé vált a szokatlan, a meghökkentő kifejezésforma megjelenése is. Summa summarum: színvonalas és értékes anyag van itt most, amelynek szakmai, kritikai értékelése éppen elég elvégeznivalót ad az ebben avatottaknak. Ez nyilvánvalóan nem az én tisztem. Néhány gondolatomat szeretném itt a kiállítás megnyitásának ürügyén megosztani önökkel a tárlat művészi, esztétikai és kultúrpolitikai értékeiről.