Gazda László: Találkozások (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 56. Debrecen, 2002)

A sokféleség jegyében

- Az élet, a valóság állandó megújulásából, változásából, a társadalmi fejlődésből következik, hogy a képzőművészet új kifejezési formákat, új képzőművészeti „nyelvet" alkalmaz. Az új kifejezési formák, ahogy a korábbi korok idejében is, állandóan születőben vannak. Ebben természetes módon és az előbbiekkel egyenrangúan szerepet játszik a művészetek autonóm fejlődése is. Ha lassan is, ha ellentmondásosan is a művészetpolitika ezt támogató törekvése, inspirációja itt is megmutatkozik. Ezért ez a kiállítás sem a befejezettség, sem a rendkívüliség igényével nem szemlélhető. (...) A társadalmi problémákkal való érintkezés nagyrészt áttételes. A műalkotásoknak nem „programbeszéd" tartása a feladata, ahogy ezt nem oly rég még gyakran követelték tőlük. A valóságról, a természetiről és a társadalmiról is, a legkülönbözőbb - konkrétabb vagy elvontabb - módon nyilatkozik meg a képzőművészet. Ez saját joga és egyben saját felelőssége is. Mindebből az következik, hogy a kontaktusteremtő erő egymástól eltérő módon hol felerősödik, hol elhalványul a művészi szándékoktól és a kifejezés témaválasztásától függően. A pályázat tematikussága, a rendező szervek kiírásának megfelelni akarás elősegítette az effajta kontaktusteremtést. A tematika átfogó. Korábban az alkotó ember, most az ember és környezete áll a középpontjában. Ez a tematikai megjelölés valóban inspiratív jellegű, s szabadon hagyta az alkotóművészek kezét és fantáziáját. Eredményként 286 műből választhatta ki a zsűri a90e témakörbe tartozó, az ezen a kiállításon szereplő műveket. Láthatunk itt természetelvű képeket, amelyeket a realista, a látványfestészet továbbfolytatásának tekinthetünk. Látunk klasszikus-figurális expresszionista alkotásokat és az expresszionizmus későbbi, modernebb-elvontabb hagyományaihoz kapcsolódóakat is. Néhány alkotás található a kiállítás művei között az elvont konstruktivizmus köréből. Vannak olyan festészeti megoldások is, amelyeknek - véleményem szerint - önálló képzőművészeti funkciót tulajdonítani nemigen lehet, inkább az alkalmazott művészet műfaji kategóriájába sorolnám őket. A kisplasztikái anyag - amely talán a kiállítás legszebb és legfigyelemreméltóbb része - zömmel realista műveket foglal magába, expresszionista és pop-art elemekkel együtt. A sokféleség mellett az egységességet a magas színvonalú szakmai-művészi megoldások, a művészi kifejezés őszintesége adja. Szívesen szólnék itt a kiállított művek egyikéről-másikáról külön is, de se időm, se bátorságom nincs hozzá. Az eddig elmondottak jegyében köszöntöm tisztelettel és szeretettel az alkotókat. Azt gondolom, hogy szívesen jelentkeztek erre a debreceni megméretésre műveikkel, s joggal várnak a jelenleginél nagyobb és jobb támogatást a nálunk majdhogynem egyetlen mecénástól, az állami és társadalmi szervektől, azok intézményeitől. Olyan feltételeket, amelyek között a múltba és a jövőbe tekin-