Dankó Imre: Fragmenta Historica Ethnographica (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 55. Debrecen, 2002)

Az 1739-40. évi kunszentmiklósi pestis népéletbeli szerepe

fit, a fiút tartották az értékesebb emberanyagnak. A férfiak megnevezésére a következő, főleg az életkorukat tükröző megnevezéseket találjuk: csecsemő fia, fiacskája, fia, ifiúlegény, oskolás fiú, legény, házas fia. Ugyanakkor ez a lányoknál szegényesebb: leánykája, szerencse várandó lány, eladólány. A családi viszonyokra nézve is jól használható adatokat kapunk. Például az árva gyermekeket valaki magához vette és felnevelte (Bába Katónál lakó Árva Gyermek, Öreg Baski Istvánnál lakó Árva gyermek). Az árva gyermek jelzője: elmaradt (elmaradt leányka). Az ugyanazon nevü idősebb ember jelzője: öreg. Az özvegységet csak az asszonyoknál jelzik (Almási Gergelyné özvegyasszony). Érdekes, hogy a húg helyett több esetben is a Jeány-öcs" kifejezést használta a lista. Kunszentmiklós - ahogy arról már esett szó - ebben az időben még etnikailag egységes volt. A pestis-lista közölte nevekből ítélve, egy-két, különösebben számításba nem jöhető névtől eltekintve (Honti, Baranyai) a helynévből alakított nevek tanúsága szerint a helynévből alakított nevü lakosok többségükben a kunszentmiklósival majd azonos népiségű, de nem privilegizált közvetlen közeli községekből kerültek ki (Ráczkevei, Dömsödi, Laczházi, Vecsei, Olcsai, Szálkai). Rajtuk kívül már akkor is találunk néhány dél-felvidéki, illetőleg Duna-menti helységre utaló előnevet (Garai, Honti, Kartali, Váczi, Dömösi, Szőnyi, Baracsai, stb.). Érdekessége a névsornak a Szennai név, amely a XVII. században a Dél-Dunántúlról, főleg Baranyából (Baranyai) a Kiskunságba vándoroltakhoz csatlakozó somogyiakra utal.

17 így kerülhetett a Pápai nevű ember (család) is a lakosság közé. Mindez azonban csak támpont, utalás, hiszen aligha lehet eldönteni, hogy elsődleges áttelepülésről van-e szó, vagy már korábban máshol laktak és csak tovább kerültek, tovább vándoroltak. Nem etnikai, hanem történelmi, politikai hátterű egy másik előnév: Kurucz. Összevetve az elmondottakat megállapíthatjuk, hogy Kunszentmiklós 1739-40-ben, a pestis idején, fejlődésben lévő mezőváros volt. A pestis lakosságának egyharmadától megfosztotta, fejlődésében erősen visszavetette. A csapás, a pestis pusztítása oly nagy volt, hogy nyomot hagyott a 17 NAGY SZEDER István: Kiskún-Halas Város Története. Okmánytárral. I. köt. Kiskún-Halas. 1926. 88-89. - Például a Kunszentmiklóson gyakori Baski családnévről: ..a török a baski-i. gilicéi, kútfői, gerentfai, széplaki ref. templomokat lerontatta, anyagukat Szigetvár erődítésére használta", a lakosok elszéledtek. FÖLDVÁRY László: Adalékok a Dunamelléki ev. ref. egyházkerület történetéhez. Budapest, 1898. 30.