Dankó Imre: Fragmenta Historica Ethnographica (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 55. Debrecen, 2002)

Az 1739-40. évi kunszentmiklósi pestis népéletbeli szerepe

kései népi emlékezetben is. Kunszentmiklóson még pár évvel ezelőtt is ha áttételesen is - de emlékeztek a nagy pusztulásra, sok apró mozzanatára. Rátérve most már a pestisre magára, azt állapíthatjuk meg a listából, hogy hirtelen jött. Kiskunhalas helytörténete úgy tudja, hogy a Délvidékről indult el és hajcsárok, pásztorok révén terjedt el, mindinkább Északra haladva.

18 Különben a pestis általános volt, az Alföld nagy részére kiterjedt, a Tiszántúl déli részén, Békésben egyenesen Nagy-pestisnek hívták.

19 Kunszentmiklóson először gyerekeken jelentkezett és családi közösségekben terjedt el (Kucsorka család négy tagja.) Minthogy a nyaktáji nyirokcsomók duzzadtak meg, gugapestisnek, gugahalálnak is mondták.

20 A védekezés csupán aligha jól végrehajtott elkülönítésből állott. A pestises házakat, ahogy arról már volt szó, bezárták, és ahol élők maradtak, ott a megmaradtakat kiköltöztették a szálláskertekbe. Ahonnan pedig mindenki kihalt, ott a házakat beszegezték és üresen hagyták. Tiltották a gyülekezéseket; ennek érdekében a temetéseket is csak egyszerűen, énekszóval, de csoportosan, egyszerre több halottat is temetve végezték. A meghaltakat a lehető leggyorsabban igyekeztek eltemetni, úgy, hogy mindent elkövettek, hogy még a halál beálltának napján földbe kerüljenek. Különösen fontosnak tartották ezt a pestis legjobban dühöngő hónapjaiban, szeptemberben, októberben (1739). Ennyi olvasható ki a közölt listából a pestisre vonatkozóan. Ennél sokkal többet megtudhatunk a népi emlékezetből. A hagyomány sok esetben szerencsésen kiegészíti a listából kikövetkeztethető ismereteinket. Előre kell bocsátanunk, hogy a kúnszentmiklósi népi emlékezet nem tisztán, kizárólag erre az 1739^40. évi pestisre vonatkozik, amikor a nagy pusztításról, a kegyetlen dögvészről, a fekete halál pusztításáról, a nagy pestisről, a gugabajról, a gugahalálról beszél. Ezt igazolja az a tény is, hogy sokan az Alszegi temetőt (új temető), amely egy, a Dunával párhuzamosan futó É-D-i irányú, a Székalja vizéből és mocsaraiból kiemelkedő hátságon van, pestises temetőnek, vagy pestistemetőnek tudják. Holott az eredetileg koleratemető volt. Ide temették 1873-ban, az utolsó kolerajárvány idején az áldozatokat. Az 1739-40. évi pestis áldozatait jobbára 18 JANÓ Ákos (szerk.): Kiskunhalas. Helytörténeti monográfia. 1. Kiskunhalas. 1965. 126. 19 OLÁH Andor id. m. 87-88. 20 BENKŐ L.-KISS L.-PAPP L. id. m. 1103.