Dankó Imre: Fragmenta Historica Ethnographica (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 55. Debrecen, 2002)

Molnár István halálára

MOLNÁR ISTVÁN HALÁLÁRA A messzi Erdélyben, a Székelyföldön, az év elején (január 10-én) elhunyt életének 87. évében dr. Molnár István, Székelykeresztúr első díszpolgára, a Magyar Néprajzi Társaság tiszteleti tagja, a nálunk is jól ismert és becsült etnográfus-múzeumalapító. Még a halálhíre se jött meg jószerint, amikor már el is temették, január 12-én, Székelykeresztúron. Székelykeresztúr híre-neve a lehető legszorosabban összefügg az unitárizmussal. Jóllehet a Székelyföldön is vannak nagyobb létszámú unitárius gyülekezetek, mint a székelykeresztúri, még sem váltak a kérdéses helység életének oly nagymértékben meghatározó gazdasági-, társadalmiés kulturális tényezőivé, mint Székelykeresztúron. Székelykeresztúrt szerencsés fekvése a székelyföldi kis unitárius falvaknak - a Nyikómentének, a Homoród mellékének - földrajzi és egyben szellemi- és kulturális központjává formálta. Amit legbeszédesebben az ősi székelykeresztúri unitárus gimnázium jelenített meg. Ennek a kis székely városkának a gimnáziuma egyrészt egyike volt az unitáriusok négy gimnáziumának (Kolozsvár, Torda, Torockó mellett; de úgy, hogy időközben a tordai és a torockói unitárius gimnáziumok megszűntek, tehát Székelykeresztúr a két unitárius gimnázium egyike lett); másrészt a székelység nyugati szélének volt, tekintet nélkül a felekezeti hovatartozására, az iskolája. Ennek a híres-neves iskolának volt a tanítványa, majd tanára dr. Molnár István. És ebből az iskolából kibontakozva, jó ötven évvel ezelőtt fejlesztette ki Székelykeresztúr múzeumát. Az azóta eltelt félévszázad alatt a székelykeresztúri múzeum naggyá, az erdélyi magyarság jelentős kulturális intézményévé fejlődött - dr. Molnár István szorgalma, szívós-, kitartó munkája és nem lehet eléggé hangsúlyozni: magas színvonalú szakmai tudása, hozzáértése következtében.