Dankó Imre: Fragmenta Historica Ethnographica (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 55. Debrecen, 2002)

Rendkívüli vételformák, szerzési módok

többféleképpen osztályozhatjuk. Mindenekelőtt tudunk történeti rendkívüli árucsereformákról. Ezek egy része tovább él, és mai adásvételi formáinkban is nyomon követhető. Vannak aztán mai (recens) rendkívüli adás vételformák is, amelyek egy részéről pedig azt kell megjegyeznünk, hogy részeikben vagy éppen egészükben átvettek és az idők változásának megfelelően átalakítottak. Minthogy a rendes-rendkívüli ellentétes fogalompár azt a benyomást keltheti, hogy a rendes árucsere jogszerű, törvényes adásvétel, a rendkívüli pedig jogtalan, törvénytelen, a rendkívüli adásvételformákat e szerint is csoportosíthatjuk. Azonban ez a csoportosítás helytelen, durvasága következtében nem alkalmas arra, hogy a tudományos megismerést elősegítse. A rendkívüli árucsereformák nagy része ugyanis törvényes és jog, illetve joghagyomány szerinti korlátok közt bonyolódik le. Ezek a törvényes rendkívüli adásvételformák további két csoportra oszlanak: a.) az állandóan törvényesek; b.) az alkalmilag, ideiglenesen törvényesek csoportjára. Ez utóbbival kapcsolatosan meg kell jegyeznünk, hogy az árucserében közvetlenül érintettek közvéleménye ezt a csoportot általában nem tekinti törvényesnek, hanem jogtalannak minősíti. A rendkívüli adásvételfonnák másik csoportját a törvénytelen árucsereformák alkotják. Kialakulásukat, létrejöttüket általában valami rendkívüli helyzet, jogtalanság, kiszolgáltatottság tette vagy teszi lehetővé. Létrejöttükben, lefolyásukban alapvető fontossága van a kényszernek, ami lehet nyílt, illetve burkolt, titkolt. Meg kell azt is jegyeznünk, hogy a kényszeren alapuló törvénytelen rendkívüli adásvételformák egy részét mindenkor törvényesnek, jog szerintinek kívánják a kényszerítők feltüntetni. Bárhogy legyen is, az a kutatási eredményekből egyértelműen kiderül, hogy a törvénytelen árucsereformák összességét a benne részt vevők közvéleménye törvénytelennek, jogtalannak, kényszerű „adásvételnek" minősíti. A rendkívüli adásvételformákat aszerint is csoportosíthatjuk, hogy vannak általánosan ismertek, mindenütt elterjedtek; illetőleg hogy csak helyi jelentőségűek, egy kis, könnyen körülhatárolható területen ismertek. Az általánosan ismertekről elmondhatjuk, hogy állandóak, míg a helyi jelentőségűekről azt, hogy kevésbé állandóak, inkább esetlegesek vagy ideiglenesek. Minthogy az általánosan ismert rendkívüli adásvételformákat egyfajta állandóság jellemzi, az ebbe a csoportba tartozó árucserefonnák hathatós, sokoldalú, minden részletre kiterjedő jogi szabályozása, a jog-