Dankó Imre: Fragmenta Historica Ethnographica (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 55. Debrecen, 2002)

Bevezetés

BEVEZETÉS Dankó Imre válogatott tanulmányai második kötetéhez, 80, születésnapja alkalmából Milyen érzés lehetett pályát kezdeni egy romba dőlt, kifosztott, óriási ember- és anyagi veszteséget elszenvedett országban? A mai pályakezdők szinte el sem tudják képzelni, pedig egészen más történelmi körülmények között a kérdés ma sokszor hasonló: van-e távlata egy ifjú diplomásnak, egyáltalán merre induljon, hogy boldoguljon az életben. Az 1945-ben tanítani kezdő Dankó Imre szerencsésnek mondhatta magát — ha egyáltalán illik ez a szó a közvetlenül a háború után föllépőkre -, mert a hajdúnánási református gimnázium katedrájára kerülve, majdnem vele egykorú ifjúság körében találta magát. Tennivaló bőven akadt, s azóta akár több középiskolát megtöltenének azok, akik tanáruknak, valamilyen módon nem is mindig iskolapadból hallgatva - tanítójuknak vallják őt. Számuk a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem néprajz szakos hallgatóival ma is évről évre gyarapszik. Magam régebbi évjáratú diákjai közé tartozom. Olyan időszakban tanultam tőle, amikor már letette a gimnáziumi osztálynaplót, de aligha gondolt majdani egyetemi óráira, mert a muzeológiának élt, ami legalább olyan fontos szerepet kapott életében, mint a pedagógia. Akkor, az 1950-es évek vége felé ugyan még nem alakult ki a gyűjtemények és a társadalom közötti kapcsolatot szorosabbra fűző népszerű közművelődési ágazat, a múzeumpedagógia, ám - amint mondani szokás - Dankó Imre megelőzte korát, muzeológus és pedagógus volt egy személyben. Én pedig vitathatatlanul szerencsésnek mondhattam magam, hogy egyszemélyes iskolájának tanulója lehettem a gyulai Erkel Ferenc Múzeumban. Jórészt neki köszönhetem, hogy történelem iránti érdeklődésem mellé fölzárkózott a néprajzi érdeklődés. O árulta el nekem azt a titkot, hogy a múzeumi raktár áltáléiban érdekesebb a kiállításnál, s cserébe mindjárt befogott segíteni raktárt rendezni. Én, aki addig falun talán kétszer-háromszor, ha