Dankó Imre: Fragmenta Historica Ethnographica (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 55. Debrecen, 2002)
A máramarosi Kunigunda-monda kérdései
nulmányában nagyon gondosan elemezte Kunigunda családi körben való neveltetését. Kunigunda eszméire és kegyességi gyakorlatára Balanyi szerint nagy hatással voltak a ferencesek. Azoknak is a „kis", a „szegény" ága önzetlenségükkel, a szegényekkel való törődésükkel, az alamizsnálkodással. Egyébként Kunigunda életében az úgynevezett „evangéliumi tanácsok" megfogadását és megtartását szemlélhetjük. Az evangéliumi tanácsok a keresztény tökéletesség három azon feltétele, amiket Jézus Krisztus nem parancsolt meg, de mindenkinek ajánlott, akik követői kívántak lenni. Az első feltétel a szüzesség volt, amellyel az ember lemond a testi javakról, a testi örömökről. A második a szegénység volt, ami a világ javairól való lemondást jelenti, és a harmadik az engedelmesség, amivel a szellemi javakról, vagy szabadosabban fogalmazva az értelem és az akarat szabad, független, egyéni érvényesítéséről mond le. Az evangéliumi tanácsok szerinti életmód, életvitel leginkább a kolostorokban, a szerzetes- vagy apácaközösségekben valósítható meg. Ezért is volt szokásban a nem szerzetes életszentségre törekvők kolostorba vonulása életük valamely döntő eseménye - például házastársuk elvesztése - után. Amikor Boleszló 1279. december 7-én meghalt, Kunigunda apácafátylat vett és bevonult az általa alapított nagyszerű szandeci (Stary i Nowy Sacz) kolostorba, ahol élete végéig aszketikus életet élt és jótékonykodott. A főrendü özvegyek kolostorba vonulása nemcsak szentségi okból volt általános, hanem társadalmi elvárás is volt. 8 Ezért is a kora középkor arisztokráciája, annak kiváló tagjai sorra alapították a maguk, vagy családjuk kolostorait, úgy, ahogy azt Kunigunda is tette, megalapítva a szandeci kolostort. Kunigunda sírjánál a legendaírók szerint 60 vak és 200 más beteg meggyógyult és több más csoda is történt. Ennek következtében Szandec hamarosan, már a XVI. század elején híres búcsújáró hely lett. Amelyet egyforma nagy buzgósággal kerestek fel mind a lengyel, mind a magyar és a morva hívők. A szandeci búcsújáró hely idők folyamán a magyar-lengyel kapcsolatok egyik jeles tényezőjévé fejlődött. A legenda mai, illetve közelmúltbeli élete után kutatva jutottunk arra a megállapításra, hogy a Kunigunda-legenda szigorúan vett nyugati ke8 R. W. SOUTHERN (fordította: Jászay Gabriella): A nyugati társadalom és az egyház a középkorban. Bp. 1978. 381-382.
