Dankó Imre: Fragmenta Historica Ethnographica (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 55. Debrecen, 2002)
A máramarosi Kunigunda-monda kérdései
Kunigunda gondolatvilágában nem volt azonos a házasságkötéssel, illetőleg a házasságkötés után is meg lehetett őrizni a szüzességet, be lehetett tartani a szüzességi fogadalmat. Természetesen ez abban az esetben ment könnyen, ha mindketten, egyező akarattal tettek szüzességi fogadalmat s csak mint testvérek éltek együtt; szerették és tisztelték egymást. Az egész középkoron át a vallásos élet egyik legfontosabb kifejezési formája volt az önmegtartóztatás, a szüzesség megtartása. A szüzesség megtartása inkább a nők körében volt népszerű és elterjedt, mintsem a férfiaknál. A férfiaknál bizonyos esetekben és helyzetekben kimondottan nem lehetett szüzességi követelményekkel előállni. Például királyfiaknál, trónörökösöknél, uralkodóknál; akiknél a dinasztikus érdekek mindennél fontosabbnak tartották és megkövetelték utódok világrahozatalát; a család megerősítését és ezáltal a hatalom és a birtok megtartását, sőt növelését. Ennek ellenére a férfiaknál is találunk szüzességi törekvéseket, bár lényegesen kevesebbet, mint a nők körében. Az önmegtartóztató, a szüzességet megtartó férfiak biztos menedéke volt a kolostor és nem a világi papság, melynek egyes tagjai ebben az időben még házasságban éltek. A lovasság tagjai közül is többen választották a szüzességet, szüzességi fogadalmat tettek, de ez nem volt általános, nem ez volt a lovasságra sem a jellemző. A kényszerűségből eljegyzett, vagy éppen házasságot is kötött, szüzességüket megőrizni törekvők élete általában nagyon keserves volt, mert a házastárs azon volt, hogy házastársi jogait gyakorolhassa, utódokat hozzon a világra. Kevés olyan türelmes házastárs volt, mint Boleszláv herceg, az pedig igen-igen ritkán sikerült, hogy a házaséletre vágyó házastársat rávegyék a szüzesség tiszteletben tartására, sőt hogy vele is szüzességi fogadalmat tétessenek, mint ahogy ez Kunigunda, illetve Boleszláv esetében történt. A szüzességnek a középkorban felette nagy értéke volt, a legnagyobb erénynek számított. Különösen emelte a szüzesség értékét, ha kimondottan szép, egészséges nő tartotta meg szüzességét. Nemcsak az ilyen esetekben, hanem általában is, a szüzesség megtartását egyféle aszkézisnek, erénynek tekintették és sok más erény mellett az életszentség elnyerésének legfontosabb eszközeként értékelték. A szüzesség megtartását, a sokféle, sok oldalról jövő kísértések legyőzését egyfajta csodának is tarthatták. Az ilyen emberektől, nőktől vagy férfiaktól egyaránt, csodákat is vártak. Kunigundát erre a kegyes életre, a szüzesség megtartására a családi környezet példája vezette el. Balanyi György a már említett ta-