Dankó Imre: Fragmenta Historica Ethnographica (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 55. Debrecen, 2002)

A máramarosi Kunigunda-monda kérdései

A MÁRAMAROSI KUNIGUNDA-MONDA KÉRDÉSEI Máramarosban, Sziget (Máramarossziget, Siget) környékén, de főleg Aknaszlatinán mindmáig él egy monda Kunigundáról. IV. Béla királyunk (és felesége Laskaris Mária királynő) legidősebb, 1224. március 5-én született gyermekéről, illetve egy máramarosi látogatásáról. Ez a monda, illetőleg legenda - hiszen Kunigundát 1690-ben VIII. Orbán pápa boldoggá avatta; 1695-ben pedig IX. Kelemen, a lengyel kérést teljesítve, helyben hagyta, hogy a lengyelek Kunigundát egyik védőszentjük gyanánt tiszteljék,

1 - mind eredetét, mind pedig elterjedését tekintve több kérdést vet föl. Tanulmányunkban ezekkel a kérdésekkel kívánunk foglalkozni. Mindenekelőtt lássuk a legendát! Az általunk tárgyalandó legendát legteljesebb formában Balanyi György írta le Boldog Kinga című tanulmányában.

2 A legendát Kinga (Kunigunda) élettörténetébe ágyazva adta elő. Közléséhez elöljáróban el kell mondanunk, hogy Kunigundát 14 éves korában (1238-ban) Leszkó fia Boleszló, krakkói és szandomiri herceg eljegyezte és 40 000 márka hozományával együtt udvarába vitette, hogy a lengyel nyelvet megtanulja. Egy év múlva megkötötték a házasságot is, de a házaspár csak testvérként élt együtt, Kunigunda szüzességi fogadalmának megfelelően. Férjét, aki egy bizonyos türelmi idő után, mindenféle nyomós érvekkel is előhozakodván azon volt, hogy fogadalmát adja föl, végül is rávette, hogy Prandotha krakkói püspök előtt mindketten, tehát Boleszló is, letegyék az örök szüzességi fogadalmat. Közben Kunigunda a jótékonyság kimagasló példaképe lett. Történt pedig aztán, hogy a tatárok 1241-ben, Magyarországgal egyidőben, Boleszló országát is elpusztították és a herceget fe1 Szentek élete IV. 364-373. - Vö.: KETRZYNSKI, Wqjciech: Vita et miracula Sanctae Kingae ducissae Cracoviensis. Lemberg. 1884. 2 BALANYI György: Boldog Kinga. Magyar szentek. Hősök és szentek. Magyar Katolikus írók Könyvei. Szekfü Gyula bevezetőjével. Bp. év. n. új, reprint kiadása H. és év. n. 279-310.