Dankó Imre: Fragmenta Historica Ethnographica (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 55. Debrecen, 2002)

Molnár István halálára

nek, kutatásainak csak kis hányadát tudta feldolgozni és a meglehetősen szűkös publikációs lehetőségek között megjelentetni. Dr. Molnár István is azok közé az egész életükben aktív és eredményes kutató-gyűjtőmunkát végző tudósaink közé tartozik, akik nagy, esetenként óriási, és mindenképpen felbecsülhetetlenül értékes kéziratos hagyatékot hagytak maguk mögött hátra. Az erdélyi etnográfia, múzeológia elsőrendű, megtisztelő feladata, hogy Dr. Molnár István hagyatékát megmentse, feldolgozza, és amit csak lehet belőle, jelentesse meg. Tudjuk, hogy felkérésre sokat foglalkozott egy olyan életmű-kötet összeállításával, mint amilyen a Tarisznyás Mártoné és több más erdélyi etnográfusé volt. A sors szerencsétlen alakulása folytán azonban ennek a könyvsorozatnak is - bízunk benne, hogy időlegesen - vége szakadt. Például ennek a talán már minden tekintetben kiadásra előkészített kötetnek a megjelentetése lehetne a Molnár István-i életmű megbecsülésének első állomása. Ahogy az eddigiekből is kitetszhetett nem nekrológot akartunk írni. Inkább valami felhívást Dr. Molnár István egyszerűsége, szerénysége mellett is - vagy éppen talán ezért - nagyszerű, értékes életmüve megbecsülése, gondozása, elénk tárása érdekében. Dr. Molnár István mind múzeumalapító-szervező, mind tudományos gyűjtő-, kutató- és feldolgozó tevékenységével kitörölhetetlenül beleírta nevét a székelység történetét, néprajzát kutatók fényes névsorába. És nemcsak oda, hanem az egyetemes magyar kultúrájáéba is. Itt és így őrizzük meg emlékezetünkben!