Dankó Imre: Fragmenta Historica Ethnographica (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 55. Debrecen, 2002)

Néprajzi adalékok a daru szimbolikájához, címerben való megjelentetéséhez

szó felsorolásával és részben magyarázataival is jelezte a dam madár rendkívüli népszerűségét népi kultúránkban.

4 Legutóbb egy igen szép, gazdagon illusztrált ornitológiai könyvben olvashattunk az időközben alaposan megváltozott földrajzi- gazdasági-, társadalmi- és kulturális körülmények között élő, erősen megfogyatkozott számú darvakról egy rövidsége ellenére is jó ismertetést.

5 Az ornitológiai leírások, rendszerezések mellett igen behatóan foglalkoztak a darvakkal helyismereti leírásainkon kívül (mint amilyen a csak részben kiadott Birtalan Szilagyi János biharnagybajomi lelkész A Biharvármegyei Sárrét leírása című, 1827-ben készített ismertetése is), az etnográfusok foglalkoztak legtöbbet; mégpedig mind a tárgyi néprajz, mind pedig a folklór területén.

6 Etnográfusaink közül mindenféleképpen ki kell emelnünk a Birtalan Szilágyi-féle leírást forrásul használó, biharnagybajomi Szűcs Sándori, aki számos írásában szívesen és színesen írt a darvakról, a darvászatról; legösszefogottabban talán A régi Sárrét világa című munkájában, ahol is egy önálló fejezetet - Darvászat - szentelt a híres-neves madaraknak, a velük foglalkozó darvászoknak.

7 Azért is érdemes Szűcs Sándor eme írásával foglalkoznunk, mert az a maga sajátos felfogása és írásmódja szerint egyszerre tárgyi néprajzi és folklór-jellegű is; azonkívül jó összefoglalása minden korábbi, részben már itt is idézett daru-leírásnak, bemutatásnak. És még valami! Szűcs Sándor azután igazán helyhez kötötten, a mi környezetünkben, a Sárréten, a Sárét-széli településeken, a Nagykunságban és a Hajdúságban élt és becsült darvakról, a darvászatról írt. Hosszú leírásából csak a leglényegesebbeket idézzük, olyan részeket, amelyek a téma további tárgyalásánál segítségünkre lehetnek. Szűcs Sándor mindenek előtt azt mondja, hogy: „A sárrétiek legtöbbet emlegetett és legkedvesebb madara a dam volt.... Itt az öreg Berettyó-folyón és a Körösök területén, s Nagy- és Kis-Sárrét mintegy két4 HERMAN Ottó: A magyar pásztorok nyelvkincse Bp. 1914. - Daruláb 358., Daruszörü 340., 442., Darvak vezére csillag 625., Daru (Túrkeve; Grus cinerea L.) 648., Darugém (Ardea cinerea L.) 648., Daruháj (Alföld, Sonchus olerauceus „malacoknak, bárányoknak kedves eledele". Sonchus laevis L.) 675. 5 11ARASZTHY László (szerk.): Magyarország madárvendégei. Bp. 1988. 66-67. 6 BIRTALAN SZILÁGYI János: A Biharvármegyei Sárrét leírása. 1827. Kézirat az országos Széchenyi Könyvtárban: Quart. Hung. 897. Egy részlete közölve: Aquila XXVII. 1920. 60-70. 7 SZŰCS Sándor: A régi Sárrét világa. Bolyai Akadémia. (Bp. 1942.) Darvászat. 76-85.