Dankó Imre: Fragmenta Historica Ethnographica (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 55. Debrecen, 2002)
Egy fűzérradványi ház
günk arra, hogy a Hegyköz néprajzának valamennyi összetevőjét részletesen ismertessük, az eddigi kutatás sem terjed ki a népi kultúra minden területére. Az eddig megjelent tanulmányok, a múzeumi adattárakban levő feljegyzések, valamint saját gyűjtéseink és megfigyeléseink alapján kíséreljük meg bemutatni a Hegyköz népi kultúrájának egy-egy jellemző oldalát, remélve, hogy e természeti szépségekben gazdag vidék iránt érdeklődőknek sikerül bepillantást engedni az itt élő nép küzdelmes életébe, hiedelmekkel és szokásokkal átszőtt mindennapjaiba és ünnepeibe." 28 Szerencsénkre Petercsák, ha röviden is, de nagyon jól foglalkozott a Hegyköz építkezésével. A tudnivalókat Építkezés, lakáskultúra címen önálló fejezetben foglalta össze monográfiájában. 29 Összefoglalását nagyon szerencsés, jól sikerült, minden lényeges adatot, szempontot érintő, felhasználó és magyarázó (például a terminológiát illetően) munkáját nagyra értékeltük és jelen munkánknál útmutatóként is használtuk. Természetesen saját tapasztalataink is vannak. 1954-1958 között több alkalommal jártunk a Hegyköz számos falujában, így Füzérradványban is. Mint sárospataki múzeumigazgató azon is munkálkodtam, hogy Sátoraljaújhelyen múzeum létesüljön és annak néprajzi háttere, gyűjtőterülete a Hegyköz legyen. A sátoraljaújhelyi múzeumból akkor nem lett semmi. Legfeljebb egy-két amatőr gyűjtőnek sikerült az érdeklődését felkelteni, többek között a hegyközi települések népélete iránt. Hegyközt annak idején is hazánk egyik legszebb tájának, népéletét, életét pedig az egyik hagyományokban leggazdagabb, több minden mellett interetnikus összetevői miatt is feltárásra, feldolgozásra méltónak, sőt, szükségesnek tartottuk. Radvány egy délre szélesedő, északra tartó és ott hegyes medencécskében végződő völgy két - nyugati és keleti - oldalán települt. A völgy északi csücskéhez közel egy forrás élteti a falun dél felé átfolyó patakot. A falunak ezt az északi részét Ó-falunak nevezik, míg a délit, a katolikus templom és plébánia környékét Új-falunak hívják. A két falurész között abban a tekintetben is különbség van, hogy Ó-falut a református „őslakosok", míg Új-falut inkább a különböző időpontokban betelepült, vagy betelepített katolikusok lakták. Természetesen ez az elkülönülés mára már erőteljesen felszámolódott, különösen az Ó-falura vonatkozó elvándorlás és az utóbbi fél évszázadban érvényesülő gazdasági-társadalmi 28 PETERCSÁK T. Hegyköz, i. m. 12. 29 PETERCSÁK T. Hegyköz, i. m. Építkezés, lakáskultúra. 58-68.
