Dankó Imre: Fragmenta Historica Ethnographica (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 55. Debrecen, 2002)

A katonacenti

A KATONACENTI Sokak által ismert, hogy a leszerelő katonák körülbelül fél évvel leszerelésük előtt viaszosvászonból készült, mindkét oldalán jelzett úgynevezett szabó-centit szereznek és abból minden nap levágnak egy-egy centit. A centivágást úgy időzítik, hogy az utolsó centilevágás a leszerelésük napjára maradjon. A mostanában kapható szabó-centik 150 centiméteresek. Tehát a leszereléshez közeledő katonáknak 150 nappal a leszerelés előtt kell megkezdeni a vágást. A centiket a katonák csak kis részben vásárolják maguk, zömük ajándékként kapják akkortájt, amikor elérkezik a centi vágás megkezdésének az ideje. Sok katonának a szülei veszik meg a centit, a többség azonban leányismerőseitől kapja. Általánosan ismert, hogy a kaszárnyák közelében levő, főleg a katonáknak árusító trafikok, dohányboltok, sok minden más mellett szabó-centit is tartanak és árusítanak. Igen kevés az olyan szabó-centi, amit hazulról hoznak a katonák. Akár ők vásárolják, akár mások veszik a számukra, zömében a katonáskodás ideje alatt és a katonáskodás helyén, méghozzá a kaszárnyához közeli trafikokban szerzik be. A kiskatona nem is merne katonacentit bevinni magával bevonuláskor, mert a katonacentit nem nézik jó szemmel a tisztesek, tisztek. Néhol tiltják is. Sokszor előfordult, hogy elkobozták, a vágót, azaz a centiket naponta fogyasztó katonát pedig megbüntették. A katonacenti „használata" valójában azt fejezi ki, hogy a katonaságtól mielőbb meg akar szabadulni a vágó, hogy nem szereti, nem kedveli a katonaság zárt világát, fegyelmét, de nem bántó módon, nem elítélő módon, hanem játékosan, mintegy emlékeztetőként. Ezért aztán a katonacentit eldugják a katonák, a napokat nem nyilvánosan vágják le, hanem olyan helyeken, ahol egyedül tartózkodnak, ahol más nem zavarhatja őket. A katonacenti legbiztosabb helye a zseb, és jó, ha mindig kéznél van, mert nem lehet