Dankó Imre: Fragmenta Historica Ethnographica (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 55. Debrecen, 2002)
A katonacenti
tudni, hogy mikor jön el a vágásra kedvező pillanat. A katonacentinek van egy tartozéka is: kis, zsebben hordható ollót kell hozzá vásárolni. Az ollót temiészetesen másra is lehet használni. Használják is, ezért az ollót öszszehasonlíthatatlanul kevésbé kell rejtegetni, dugni, mint a centit. Az ollót rendszerint már bevonuláskor megveszik és körömvágásra, varrásnál azelőtt is használják, hogy a katonacentit beszereznék és elkezdenék vágni. A katonacentiből levágott centiket nem tartják meg. Nem is volna ajánlatos, mert könnyen elárulná a vágót, a katonacentit. Ezért a levágott darabkákat levágás után azonnal gondosan eldugják, megszabadulnak tőle. Manapság leggyakoribb, hogy a WC-ben „lehúzzák", korábban menetközben, kaszárnyán kívül eldobták. A katonacenti használatával kapcsolatban több hiedelem alakult ki, terjedt el a katonák között. Ha nem sikerül aznap levágni az esedékes centit, akkor azzal a nappal tovább kell majd szolgálni, kitolódik a leszerelés napja. Ha a katonacentit felfedezik, elkobozzák, a vágót megbüntetik, nem szabad új katonacentit beszerezni és a vágást folytatni, mert újabb büntetés következik, vagy valamilyen más baj éri a vágót. Aki rendben, minden baj nélkül végig tudja vágni a centijét és annak rendje és módja szerint leszerel, szerencsés, mert ritkán vagy egyáltalán nem hívják majd be újból, vagy ha be is hívják, akkor is rövid időre, egy-két napra. Ha a katonacentit lányismerősétől kapja a katona, biztos lehet benne, hogy a lány szereti, hogy vár rá, hogy vele együtt számlálja a napokat. Ha az esedékes centit nem sikerül rendesen levágni, hanem bevágják a centit, ha le kell szakítani a darabkát, ha a kelleténél nagyobb vagy kisebb részecskét vágnak le, a vágót a nap hátralevő részén vagy a következő napon baj éri. Óvakodnia kell mindenféle függelmi bonyodalomtól, a kapott parancsot pontosan, maradéktalanul teljesítenie kell, nehogy bekövetkezzék a baj. Azt a tiszthelyettest, tisztet, aki üldözi a katonacentit, nem szabad beavatni más természetű, nem tiltott közösségi ügyekbe se. A bevonuló kiskatonákat pedig kötelesek erre figyelmeztetni azok az öregek, akiknek ilyen irányú tapasztalatokban volt része. Aki akarva-akaratlanul elárulja a más katonacentijét, büntetést érdemel. Ez legtöbbször hosszabb-rövidebb ideig tartó kiközösítésben nyilvánul meg. Akinek a katonacentijét ellopják, jól teszi, ha hallgat róla, mert ha keresi és ezzel esetleg leleplezi a többi katonacentit, megszégyenítő módon megbüntetik, nemcsak kiközösítik, hanem ki is tolnak vele.
