Dankó Imre: Fragmenta Historica Ethnographica (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 55. Debrecen, 2002)

A vasfű (Verbena officialis L.) a sárréti néphagyományban

A Magyarhomorogon 1902-ben született, de több mint ötven éve Furtán élő Fülöp Balázs né született Kiss Margit kevésbé kétkedő. Sajátos kör­nyezetben, a furtai Öregek Napközi Otthonában látogattam meg és kér­deztem ki a vös/w-hagyományok felől. Napközis társai, hasonló korú asszonyok és férfiak kétkedő közbeszólásaikkal többször kifejezésre jut­tatták, hogy a vasfű majd teljesen ismeretlen előttük és hogy varázsszer voltáról éppenséggel nem tudnak, de ha tudnának se hinnék, s nem tulaj­donítanak neki jelentőséget. Fülöp Balázsné elmondta, hogy „bizony gyerekkoromban, úgy 1910-be e vagy 12-be, mindenképpen az első háború előtt, Szomojamban többedmagammal láttam egy ottani embert, akinek vasfű volt behúzva a bal tenyeribe, aztán egy érintésére kinyílt neki a bezárt lakat. Mindenki csodálta és nem akart hinni a szemének, de hát ez valóság volt, az ember többször is megcsinálta. Aztán nagy unszolásra a kezét is megmutatta, én is láttam. Arra emlék­szem, hogy tényleg volt valami a tenyerében, valami feketés vonal féle. Jól emlék­szem rá, már csak azért is, mert többször elmondtam már ezt, ahol nem akarták el­hinni a dolgot. Hogy hogyan tette bele a kezébe a vasfüvet azt nem tudom, de világo­san láttam és ma is jól emlékszem rá, hogy benne volt, bele volt nőve a tenyerébe. Azt se tudom persze, hogy vasfű volt-e vagy valami más. A vasfüvet ismerem, édes­anyám is használta teának, meg savanyításhoz is, de hát, hogy tényleg az volt-e a szomajomi ember tenyerében vagy sem, azt nem tudhatom. Az biztos, hogy azt mondta, hogy vasfű. Mert hát ott ingerkedtek vele. Nem akarták elhinni, amit láttak aztán azért. Az ember meg nemigen híresztelte, el szerette volna hallgatni az egészet, csak hát olyan helyzetbe került, hogy nem titkolózhatott." 116 Ezekhez hasonló részletességű, összefüggő véleményeket sehol nem sike­rült megismernem, csupa apró, elszórt, sokszor nem is összefüggő adato­kat tudtam gyűjteni. Ezekre a szórványadatokra csak utalni fogok. Mind a fenti beszélgetésben foglaltak, mind pedig a szórványadatok alapján a sárréti vasfühagyományokat a következőkben foglalom össze. A vasfiivet ma már alig ismerik a Sárréten, a nevét se nagyon tudják. Ba­jomban kórónak, Füzesgyarmaton „kisgaznak", Komádiban „olyan árok­parti gaznak", Berettyószentmártonban gyomnak, Furtán „olyan kisvirá­gú fűnek", Nagyrábén tehéngaznak, Bihartordán keserűfűnek, Darvason kecskekórónak stb. mondták." 7 Általában gyomnövénynek tartják és sehol különösebb gondot nem fordítanak rá. Sárrétudvariban, Bajomban, Be­116 Fülöp Balázsné szül. Kiss Margit. Szül.: 1902. Fúrta. Öregek Napközi Otthona. 1980. 117 Vö.: MIKLYA Jenő-SZABÓ Ferenc: (szerk.): Szeghalom. Történelmi, néprajzi és földrajzi tanulmányok. Szeghalom, 1979.

Next

/
Oldalképek
Tartalom