Dankó Imre: Fragmenta Historica Ethnographica (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 55. Debrecen, 2002)
A vasfű (Verbena officialis L.) a sárréti néphagyományban
tudni." 82 Nyilván vasfüvei sikerült leszednie magáról. Szűcs Sándor két másik érdekes eset során sem ír kimondottan vasfűről, holott szólnia lehetett volna róla. Az egyik az, amikor a füvesekről, fűgyűjtésről írt, amikor felsorolta, hogy a Sárréten gyűjtött füvek közül melyik mire volt jó, mire használták. A vasfűről nem szólt és így azt sem tudjuk meg töle, hogy a sárréti pákászok, akik annyi más gyógyfüvet összeszedtek és asszonyaikkal gyékényszatyraikban áruitatták a bajomi, kornádi, gyarmati, ványai, karcagi, új falusi piacokon, szedtek-e vasfüvet és árusították-e. 83 Hasonlóképpen nem jegyzett fel semmit sem a vasfűről egyik, a közelmúltban megjelent munkájában sem, amelyik a régi vizes világgal foglalkozik és külön fejezet szól benne a mindenféle füvek szedéséről, hasznáról. Mert „a füvek szedésének megvoltak a jó módjai. Aki vétett ellenük, elvesztette a füvek erejét, hatásosságát." A sárréti füvesember, a pákász, „értett hozzá mikor kell szedni, melyik részében van az ereje, hogyan kell szedni: szótlanul, ásni a gyökerét, vagy visszakézből tömi a szárát, virágját", hogyan, meddig kell szárítani stb. 84 Lényeges dolog felfigyelni Szűcs Sándor ezen negatívumára, mert ahogy az eddigi adatokból is látható volt és az ezutániak is egyértelműen megerősítik, a varázserejü, a zámyitó vasfű nem volt bárki által gyűjthető, adható-vehető portéka. Azt keresni kellett, a kiváltságosoknak lehetett megtalálni, de nem lehetett kereskedni vele, nem lehetett illetéktelenek kezére juttatni. Szűcs Sándor a vasfűhöz fűződő hiedelmekről Osváth Pálon kívül K. Nagy Sándortól is tudhatott. K. Nagy Sándor „Biharország" legjobb ismerője és ismertetője a népszokások, a hiedelemvilág szempontjából is értékes adatokat hagyott ránk. Tájékozott volt a népéletben, nagyszerű helyismerettel bírt, ismerte a vasfűhöz kapcsolódó hiedelmeket is, ahogy arról már korábban is esett szó. Tudott esetekről, amikor a vasfű segítségével akartak kincshez, vagyonhoz, gazdasághoz jutni. Biharország című hatalmas útirajzában két ilyen históriát is felidézett. Az első merő néphagyomány, történeti magja nemigen lehetett. Arról szól, hogy a belényesörvényesi barlangban kincs van elrejtve, a néphit szerint. A kincset erős vaskapu őrzi. A vaskapu be van zárva, senki és semmi sem tudja kinyitni, 82 SZŰCS Sándor: Pusztai krónika. Budapest. 1946. 44. 83 SZŰCS Sándor: Régi Sárrét világa, i. m. 136. 84 SZŰCS Sándor; Régi magyar vízivilág. Budapest. 1977. 77.
