Dankó Imre: Fragmenta Historica Ethnographica (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 55. Debrecen, 2002)
Szőnyi Virágh Mihály Önéletrajzának iskolatörténeti tanulságai
toztak, amelyek nagy változatosságukban sem tartottak fenn rendszeres és folyamatos, és legfőképpen nem közvetlen kapcsolatot az anyaiskolával, hanem csak közvetve, sokszor többszörösen közvetve, más iskolákhoz is kötődve, ezeken az iskolákon keresztül, amelyek maguk is közvetett útonmódon működő debreceni partikulák voltak, tartoztak bele az anyaiskola partikularendszerébe, esetünkben a Debreceni Kollégium partikularendszerébe. Ezek a más iskolákon keresztül érvényesülő kötődések sokszor nagyon is gyenge, s ami a legfontosabb: nagyon nehezen, vagy sehogy se nyomon követhető szálak voltak: kutatásuk, felderítésük szinte lehetetlen. Éppen ezért a partikula, a partikuláris iskolarendszer kutatásánál abból kell és lehet kiindulni, hogy feltételezzük: a XVI. század második felétől kezdődően mindazon helységekben, ahol egyház, illetőleg lelkész működött, iskola is volt. Ez az iskola, ha a helység olyan kicsi és szegény volt, hogy rektort, praeceptort nem tudott tartani, olyan értelemben volt valamelyik anyaiskolának a partikulája, hogy a lelkész „vitte" az iskolát is, az iskolában a pap tanított. Úgy, ahogy az még a múlt század végén is volt számos kis szatmári községben, vagy éppen Baranyában, Somogyban, az aprófalvakban. A lelkész személye volt a kapocs az iskolácska és azon iskola között, ahol a lelkész tanult. A XVI. század folyamán ez az iskola még több lehetett: Várad, Szatmár, Nagybánya, Máramarossziget, Mezőtúr, Halas, Kecskemét, Tolna, Kálmáncsa, Veresmart, Cegléd, Nagykörös iskolái mellett Debrecen is lehetett. Debrecen a vezető szerepet ezen a téren Várad eleste -1660 - után ragadta magához és vált nemcsak a Tiszántúl, hanem az egész Alföld és peremvidéke, a Partium, illetve a Dunántúl bizonyos részeinek is anyaiskolájává. 5 Az, hogy egy iskola - ha még oly kicsi is - hogyan, miként volt partikula, sőt hogy miként vált egy bizonyos anyaiskola partikulájává, nemcsak attól függött, hogy rektorait, praeceptorait rendszeresen vagy rendszertelenül, honnan, melyik anyaiskolából hozta, hanem attól is, hogy milyen „renddel tanítottak" benne. Azután attól is, hogy milyen, honnan származó tankönyveket (ha használtak egyáltalán) használtak, valamint 5 BARCSA János: A Debreceni Kollégium partikulái. Db. 1905.; NAGY Sándor. A Debreceni Református Kollégium. Hajdúhadház, 1933. 310-327.; Uő.: A Debreceni Kollégium mint egységes intézmény az egyetem kiválásáig. (Kerettörténet). Db. 1940. 55., 65-66.. 125-126.; ZSIGMOND Ferenc: A debreceni református kollégium története 1538 (?) - 1938. Db. 1938. 26-30., 38-39.
