Dankó Imre: Fragmenta Historica Ethnographica (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 55. Debrecen, 2002)

Az 1739-40. évi kunszentmiklósi pestis népéletbeli szerepe

egyes sírokban, a Felső-temető (régi temető) É-Ny-i sarkában temették el. Él egy másik vélekedés is a temetőhelyet illetően. Sokan úgy tudták, hogy az Öreg temető mára már sajnálatosan elhordott dombja alá temették a nagy pestis áldozatait, hatalmas közös sírokba. Ez a vélekedés sem helyes. Az Öreg temető dombja ugyanis ősi halom, kurgán volt, gazdag régészeti lelőhely, amire igaz, hogy későbbi időpontokban is temetkeztek, de nem itt volt a pestises halottak nyughelye.

21 1950-ben még látható volt a Felső temető É-Ny-i sarkában Szőnyi Virág Mihály szuperintendens, a pestis-listában szereplő tudós kúnszentmiklósi pap gazdag faragású, de erősen rongált síremléke. Szőnyi Virág Mihályt vagy a lista által „kedves leányának" említett Sófia mellé, vagy annak sírja közelébe temették el. így aztán Szőnyi Virág Mihály sírja jelzi a pestises halottak temetkezési helyét is. A hagyomány úgy tudja, hogy a sírokat jó mélyre ásták. Mivel koporsó nem volt, a halottakat zsákba tették vagy bőrbe csavarták és úgy földelték el. Arról nem tud semmit az emlékezés, hogy meszet használtak-e vagy sem. Ez azért is fontos, mert a hozzánk időben közelebb álló 1873. évi kolerára is vonatkozhat. A sírokat nem volt szabad felnyitni, minden új halottat új sírba kellett temetni. Az énekes halott kifejezés nagyon is ismeretes Kunszentmiklóson, holott az utóbbi időben, már Baksay Sándor, és különösen Vargha Tamás papsága alatt nem volt arra példa, hogy csak énekszós temetés lett volna. A pap minden esetben kiment a halottas házhoz és a temetőbe is, és ott beszédet mondott. Tehát az énekes halott, az énekszós temetés kifejezés az 1739-40. évi pestis és esetleg az 1873. évi kolerajárvány emléke lehet. A népi emlékezet azt is tudja, hogy ez az énekes halott, énekszós temetés nem azt jelentette, hogy az iskolás fiúk egy csoportja (a kántus) elment a temetésre és ott halotti énekeket énekelt, hanem azt, hogy csak pár ember, a halott legközvetlenebb hozzátartozói, esetleg szomszédok, aztán az, aki szekéren kivitte a temetőbe és ott elföldelte, énekelt fölötte. Egyik adatközlőm azt is tudni vélte, hogy általában a XXXVIII. zsoltárt (Haragodnak nagyvoltában) énekelték. Ennek a zsoltárnak több versszaka van és közülük nem egy aktualizálható a ragály pusztítására. 21 Vö.: MOZSOLICS Amália kiszállási jelentéseivel a Magyar Nemzeti Múzeum Régészeti Adattárában.