Várhely Ilona: Hej, Debrecen, ha rád emlékezem... (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 54. Debrecen, 1999)

Először Debrecenben

Petőfi nem közelített előítélettel Debrecenhez, amelyben Csokonai hazáját és a protestáns kultúra fellegvárát tisztelte. Első látogatása során ezért csak két helyet keresett fel, a Református Kollégiumot és Csokonai sírját a Hatvan utcai temetőben. Csokonaiban költői életmintát látott bontakozó tehetsége számára, a nyárspolgári erkölcsökre fittyet hányó, öntörvényű személyiség talált lelki társra a renitens debreceni deákban. Az ősi Kollégium pedig - bár kicsapta legjobb fiát mégis tisztelni való tudást, európai műveltséget, humánus szellemiséget adott neki útravalóul. A ridegnek tűnő Kollégium - nemsokára - meleg szobával és gondolkodó, vitatkozó társasággal ajándékozza meg a falain kívül élő Petőfit is. „A főiskola könyvtárát, gyűjteményeit egy öreg deák készséggel megmutatta..." A debreceni diákság körében elevenen élt és büszke öntudatot adott nekik Csokonai emléke. Az ifjúsággal szembeni örök értetlenség és az ez elleni lázadás hősévé emelte őt az emlékezet. Ez a korai kultusz testesült meg Csokonai síremlékében, amelyet - emlékezetes huzavona után

1 - csak hat évvel Petőfi első debreceni látogatása előtt emeltek. A kényelmes megalkuvás helyett az egzisztenciális bizonytalanságot vállaló, az iskolai, családi elvárásokhoz, a konzervatív elvekhez nem igazodó, átütő tehetség szuverén életútjával és költészeti eszményeivel könnyen azonosulhatott Petőfi is. Ezért most is, később is mély benyomást gyakorolt Petőfire ez a monumentális síremlék: az utókor hálájában 1 A síremlék első terve robbantotta ki a nyelvújítási harcok egyik "ütközetét" Kazinczy és a debreceniek között. A polémia Árkádia-per néven isméit az irodalom- és nyelvtörténetben.