Várhely Ilona: Hej, Debrecen, ha rád emlékezem... (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 54. Debrecen, 1999)

Először Debrecenben

saját halhatatlanságát látta előrevetülni: erősítette hitét abban, hogy a kortársak értetlenségét és féltékenységét az utókor jóváteszi. Kerényi Frigyesnek írja egy későbbi debreceni útjáról:

2 ...Estefelé értünk Debrecenbe. A temető mellett jöttünk el, hol Csokonai pihen. Hamuszín fátyolként lebegett az alkonyat köde a költő fekete vas-szobrán; szemeim odatapadtak, és mélyen gondolkodtam arról, ha más utazó fog így gondolkodni az én sírom mellett. „Hamuszín fátyolként lebegett az alkonyat köde a költő fekete vas-szobrán" immmwmmnmMmÊimmmmmMmm A Hatvan utcai temető eltűnt, de a síremlék helyén maradt 2 Úti levelek Kerényi Frigyeshez 111. 1847. V. 14. P.S. prózai müvei. Szépirodalmi, Bp., 1976. 477.