Várhely Ilona: Hej, Debrecen, ha rád emlékezem... (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 54. Debrecen, 1999)

Katonai gondok – családi örömök

Emléktábla a Szent Anna Plébánia falán (21. sz.) A Zoltán fiam életrajza több apró részletet örökített meg, s az sem lényegtelen, miként látja - iróniává szelídülve - néhány hónap távlatából ezeket az eseménydús debreceni hónapokat: Született Zoltán fiam december 15. 1848. déli tizenkét órakor Debrecenben, a Harmincad utcában, Ormós szabó házában, az utcára nyiló kapu melletti szobában. Szeptemberben beállván katonának, feleségemet szüleihez vittem Erdődre, de az ottani lakás később az oláh lázadás miatt nem lévén eléggé biztos, Debrecenbe szállítóm őt, hol zászlóaljammal feküdtem. így érte szegény fiamat, hogy Debrecenben született. Debrecenben és ami több: pénteki napon. Azaz jobban mondva: "pénteki napon és ami több, Debrecenben!" mert Debrecen még a pénteknél is veszedelmesebb, elannyira, hogy ha a magyar függetlenség balul üt ki, azt nem másnak köszönhetjük, hanem annak, hogy Debrecenben kiáltatott ki. Micsoda gondolat is volt az, egy nemzet függetlenségét olyan városban proklamálni, hol a házak kapujára ez van írva: "Aki bejön az udvarra, tegye be az