Sz. Kürti Katalin: Munkácsy Mihály (1844-1900) nemzetközi tudományos emlékülés előadásai (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 53. Debrecen, 1994)

Gaál Botond: Munkácsy Mihály Krisztus-trilógiája és a Biblia

A két vallási vezető fölött közvetlenül jobbra látható szintén két tekintélyes alak, akik a Megfeszítettre néznek. Az írástudók, a theológusok vagy a vének közül valók lehetnek ezek, akik dölyfösen, magabiztos tudásukkal mondják: "Másokat megszabadított, magát nem tudja megszabadítani. Ha Izrael királya, szálljon le most a keresztről, és majd hiszünk benne!" (Mt 27:42) Külön érdekességként figyelhetünk föl arra, hogy a legkihívóbb magatartású és legszemtelenebb indulatú kárörvendő alakot Munkácsy a "legelőkelőbb" helyre tette, innen középről csőfolódik vöröstégla színű ruhájában. Ez az alacsony ember most aztán rászórja a szenvedőre lelkének minden piszkos gondolatát, kihasználva a mögötte lévő sötét tömeghangulatot és az áldozat védtelen, tehetetlen voltát: "Te, aki lerotod a templomot és harmadnapra felépíted, szabadítsd meg magad! Ha Isten fia vagy, szállj le a keresztről!" (Mt 27:40). Munkácsy az egymáshoz képest időben eltolódó eseményeket három, térben is megkülönböztetett körrel ábrázolja. Az első kicsi kör, a kereszt körül közvetlenül az övéiből áll. Nyilvánvalóan ez a szívből jövő sírás megelőzött minden mást. Egy nagyobb kört alkotnak és el is válnak az előbbitől az eddig jellemzett "szószóló" alakok, illetve a szinte csak néhány méteres körzetben kiemelt figurák. Ezek megnyilvánulásai voltak hallhatók az első bő óra alatt. Sokan aztán el is mentek haza. Felfedezhető azonban a képen egy nagyobb sogarú, egyre táguló idői kör is. Ott van a centurió, majdnem Jézussal szemben. Mem a tömeget nézi, hanem tekintete a keresztre vetődik. Figyel! Szinte "várja" a pillanatot, amikor elhangozhat ajkáról az első Krisztus-bizonyságtétel a halál bekövetkezésekor: "Bizony, Isten Fia volt ez!" (Mt 27:54) Közben a háttér egyre sötétedik, a pirosló napból egyre kevesebb látszik. Előre vetül a Consummatum est! végkifejlet ideje, s ez fokozatosan közeledik. Jelzésszerűen már ott van a képen egy olyan alak is, aki már a hazatérő sokaságból való. A bal lenti sarokban szaladó kékruhás ember ez. Már előbbre jár, mint Kajafás és Annás, de csak a képen. O megvárta Jézus halálát, és csak a rendkívüli természeti események láttán változott ellenkezőjére az indulata. Látszik az arcán, hogy beleréved a dolgokba és másként látja, kezével pedig mellét veri a zsidó bűnbánat kifejezéseképpen. Ez még nem jelenti a megtérést, hanem csupán annak döbbenetes belátását, hogy tévedett. Méghozzá olyan nagyot, hogy maga sem érti egyelőre! Ez szimbolizálja a Golgothán lezajló, időben ultolsó eseményt. Ha itt most befejezném mondandómat, bizonyára többen észrevennék és kérdeznék, miért nem szóltam éppen a Golgotának egy igen szembetűnő alakjáról, a híres és titokzatos "Lovon ülő arab"-ról. Ha nem volna ott az a fehérruhás alak a kecses paripájával, a kép valahogy mintha félrebillenne. Igy harmonikus kompozíciót alkot az egész, s a Krisztus keresztjéből kiinduló, térben és időben bővülő köreivel, egy egységet képező és csodálatosan összeszerkesztett monumentális alkotás van