Sz. Kürti Katalin: Munkácsy Mihály (1844-1900) nemzetközi tudományos emlékülés előadásai (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 53. Debrecen, 1994)
Gaál Botond: Munkácsy Mihály Krisztus-trilógiája és a Biblia
előttünk. De mit keres a képen az arab férfi? Miért pont ő van annyira fölemelve, miért világít oly szembetűnően? Aztán, mit keres ott a Golgota "hegyén" a ló? A zsidóknak — tudjuk — főként szamaruk volt. Éppen emiatt nem könnyű ezt megfejteni. Munkácsy nagyon komoly tanulmányokat végezhetett a biblikum terén, mielőtt a kompozíciót megalkotta, megálmodta. Jogosan tette oda az arab lovast, mert művészi szabadságával élve szerette volna mindazokat a nagy érzéseket fölvinni a képre, amelyek hitében ott voltak. A régebbi korok festői is akarták ezt, s úgy oldották meg a dolgot, hogy glóriát festettek bizonyos alakok feje fölé, Jézus fölé olykor még nagyobbat. Munkácsy azért nem festett glóriát, mert sem a korhoz, sem a stílusához, sem pedig a biblicizmuáshoz ez nem illett. Festett viszont arab lovast. Miért? Mind az Ótestamentum, mind pedig az Újtestamentum ismerte a lovak szerepét, hasznát. Ha Mózes könyveitől elegészen a Jelenések könyvéig számbavesszük a lovakkal kapcsolatos megjegyzéseket, egyfajta kettősséget tapasztalunk. A lovak egyrészt az állam harci hatalmát jelentik, másrészt az idő előrehaladtával szimbolikus értelmet nyernek. Először csak azt jelzik, hogy Istennek mindenek felett hatalma van (2 Móz 15:1—18), majd Jóel és Zakariás prófétáknál a messiási korszak beköszöntését. Ló és lovas mindig együtt jelenik meg, ezért ez mint szimbólum vált fontossá Izrael fölfogásában is, mégpedig Isten végső győzelmének ábrázolására. (Jel 19:11, 19:21) Munkácsy ezt bizony tudhatta, mert az ő arabja az ő Krisztusára néz visszafelé. A festő ezzel világosan kifejezi, hogy itt egy mindent átölelő, kozmikus jelentőségű esemény van kibontakozóban. Az fog bekövetkezni, amit ott még senki sem lát és senki nem tud: nem az ember kezében van a világmindenség, s benne az egész emberiség sorsa, hanem a mindenek fölött győztes Isten hatalmán és minden értelmet felülhaladó szeretetén nyugszik: "Mert úgy szerette Isten e világot, hogy az ő egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen." (Jn 3:16) Bizonyára nem szaladunk előre nagyon a képzelet útján, ha feltételezzük, hogy Munkácsy olvasta és értette Krisztus majdani győztes visszajöveteléről szóló próféciát a Jelenések könyvéből. Ismerjük a Golgotához készült vázlat-tanulmányt, amely zárójelben az "arab lóhátas" nevet kapta. Ezért neveztük mi is így. Ha jobban megnézzük ezt az alakot a nagy festményen, akkor ez nem látszik arab embernek. Sőt, arca sokkal inkább hasonlít Jézus arcához, s a győzelmet jelképező fehér lovon ül, a királynak kijáró fehér öltözetet viseli, lova pedig fel van ékesítve. A Bibliában így olvassuk: "Ime egy fehér ló, és aki rajta ül, annak neve Hű és Igaz, mert igazságosan ítél és harcol, szeme tűz lángja, . . .; és vérrelfestett ruhába volt öltözve. Ez a