Sz. Kürti Katalin: Munkácsy Mihály (1844-1900) nemzetközi tudományos emlékülés előadásai (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 53. Debrecen, 1994)

Gaál Botond: Munkácsy Mihály Krisztus-trilógiája és a Biblia

Mária Magdaléna sír arcát kezeivel takarva, s a harmadik női alak kilétét pontosan meghatározni nem tudjuk. A bibliai leírás alapján többen szóba jöhetnek, ezért — meglátásom szerint — Munkácsy az ő alakjában Jézus női követőinek egy reprezentánsát festette meg. Kitárt karja és aggódóan szomorú szemei, de szép arca is arról árulkodik, hogy a Jézust szerető és kísérő nők egy általános példája lehet. Eléggé középpontba került a kékruhás, létrás, szerszámos férfi. Lenéző közönnyel tekint a síró asszonyokra, mintha ezt mondaná: miért kell az elvetemültét annyira megsiratni. Arcán látszik, hogy neki ez már a "sokadik eset", hem ő a hóhér, hanem láthatóan zsidó mesterember, aki a kivégzésekhez szokta készíteni, ácsolni a kereszteket. Valószínűleg a rómaiak ezt is a zsidókkal végeztették el bérmunkában. Jézust egyébként a római kivégző osztag feszítette meg. Létrája mögött egy erős római katona tartja távolabb a kisebb tömeget, erősen használva dárdáját. A létra fölött van egy kinyújtott karú római tiszt, talán ő lehet az, aki a katonák közül a hatalom pozíciójából ezt a durva kérdést tette fel Jézusnak: "Ha te vagy a zsidók királya, szabadítsd meg magadat." (Lk 23:37) A kézmozdulata árulja el, hogy mond valamit. Az egyébként gondosan megfestett "háttér-tömegből" Munkácsy kiemelten előrehoz néhány alakot. Tudjuk egyébként, hogy ez a már nem túlságosan nagy tömeg a szanhedrin tagjaiból, azok szolgáiból, a római katonákból, az általános bámészkodókból vagy arrajárókból és Jézus követiőből állt. Nincs minden pontosan leírva, hogy ezek mit csináltak időközben. Az evangéliumok eléggé szűkszavúan, mondhatnánk lényegretörően írták le a történteket. Vannak azért lényeges információink, s ismerjük az ilyen kivégzés általános szokásait és szabályait is. Ezek együttes alkalmazása segíthet megérteni, mit akart Munkácsy kifejezni. A szanhedrin vezető tagjai tanúként jelentek meg a kivégzésen. (Mk 15:31) Ezen felül Kajafásnak még papi funkciója is volt ott. A zsidó szokás szerint a hamis próféta bünvallására vár egy darabig, s más esetekhez hasonlóan itt is reméli, hogy a megfeszített Jézus visszavonja az önmagáról állított Istenfiúságot, s ezzel igazolja a nagygyűlés jogosan halálos ítéletét. Ekkor ugyanis a főpap feloldozhatja a szektaprédikátort, aki így már boldogan halhat meg a kereszten. Jézus esetében azonban nem a szokásosan várt bűnvallás történik, hanem szinte az ellenkezője, illetve gyökeresen más, mégpedig a messiási zsoltárt hallhatják tőle a 22. zsoltár szavaival. Ez érthetetlen és megmagyarázhatatlan Kajafás számára, s amikor a képen láthatóan egyik tekintélyes nagytanácsbeli taggal, talán éppen a fehérszakállú, idős Annással elindul hazafelé a páskaünnep sürgős tennivalói miatt, szétterített kezekkel és csodálkozó tekintettel mondja el tanácstalanságát. Vajon és miért kérdéseivel készteti mély elgondolkodásra az öreg rabbitársát. Itt valami nem úgy történt, ahogyan annak a zsidó vallásosság szerint történnie kellett volna.