Sz. Kürti Katalin: Munkácsy Mihály (1844-1900) nemzetközi tudományos emlékülés előadásai (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 53. Debrecen, 1994)

Gaál Botond: Munkácsy Mihály Krisztus-trilógiája és a Biblia

valókórusban mondják ki önmagukra a feltételes átok szörnyűséges formuláját: "Az ő vére mirajtunk, és a mi magzatainkon." (Mt 27:25) A zsidók tehát annyira elszántak, hogy a kivégzés minden következményét magukra vállalják. A "vére rajta", a "vére rá szálljon" vagy "saját fejére szálljon" formulák az ószövetségi jogi nyelvből válók, (legtöbb 3 Móz 20-ban van.) Ezzel a kifejezéssel a halálraítélt bűnösségét állapították meg és egyúttal az ítélet végrehajtóinak ártatlanságát. Mármost a zsidók itt annyira meg vannak győződve Jézus bűnösségében, hogy még Pilátust is fölmentik, sőt magukra vállalnak minden felelősséget eladdig, hogy még gyermekeik bünhődését is fölkínálják. Ezért mondja Jézus a Golgotához vezető úton a síró aszszonyoknak: "Jeruzsálem leányai, ne engem sirassatok, hanem magatokat és magzataitokat sirassátok". (Lk 23:28) Pilátusnak nincs többé gyötrő kételye, akár szemünket le is vehetjük róla, mert a per eldőlt. Nincs azonban vége a történésnek, de a festmény nézője sem érzi úgy, hogy kikerekedett és lezárult minden, vagy az észérvek és a lekiismeret nagy viadala befejeződött volna, mert ott marad egy nyitott, örökké égető kérdés az oszlopnál gyermekét tartó anya bizonytalan tekintetében: mi következik ezután Izraelre és gyermekeikre? Ez lesz a hatodik idő sík, amelyet Munkácsy odamásol a kép abszolút, geometriai középpontjába, s a későbbi vagy távoli jövő felől érkező intéssel figyelmeztet a jelenben felelős tiszta cselekedetre, gondolkodásra és lelkiségre. A magányos női alak gyermekével tulajdonképpen egy kiemelt kérdőjel a képen. Munkácsy is azt kérdezi, de a mindenkori ember is azt kérdezheti, vajon az előttünk lezajlott és megfestetett dráma kapcsán az ember méltó és képes arra, hogy sorsát tisztességgel ő maga irányítsa? Ecce Homo A bibliai tudományok Pilátusnak három mentési kísérletét szokták említeni: a Heródes-epizód, a Barabbás-eset és az Ecce Homo-jelenet. Okos politikával csinálja, egyik sem sértheti a zsidókat. Most lássuk a képet. Az iszonyatos tömeg szinte nem "emberekből" áll, hanem az összesűrűsödött indulatokból, érzelmekből és gondolatokból. Ez az érzése a szemlélőnek. A monumentális alkotás valójában a Krisztus Pilátus előtt című képen ábrázolt többfelvonásos történetnek egyik közbülső jelenete. Véleményem szerint Munkácsy azért tért vissza és vállalkozott ennek a képnek a megfestésére, mert a két elsőnek a megfestésekor jött rá, hogy a dráma még további felvonással bővíthető és bővítendő. Nyilvánvalóan hiányérzete támadt, mert még volt komoly és lényeges mondanivalója. Itt kevésbé érzékelhetjük a téri és idői síkok egymásba illesztését. Erre most nincs is nagy szükség, mert maga az esemény és a Krisztus-látvány olyan megdöbbentő,