Sz. Kürti Katalin: Munkácsy Mihály (1844-1900) nemzetközi tudományos emlékülés előadásai (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 53. Debrecen, 1994)

Gaál Botond: Munkácsy Mihály Krisztus-trilógiája és a Biblia

hogy magában hordoz egy egész eseménysort. A hirtelen keletkező indulatok és érzelmek széles skálája valósággal elbeszéli és megmagyarázza az ezt követlenül megelőző és követő történeteket. Heródes Antipas visszaküldi Jézust Pilátushoz fehér ruhában. Voltaképpen úgy zajlott tovább az esemény, hogy a helytartó többször beszélt Jézussal odabent, s időnként kijött a sokasághoz közölni velük a vádlott ártatlanságát. Nyilvános vallatás már nem történt többé, hanem mivel Pilátus látta a nép dühös és hajhatatlan halálos indulatát, a belső udvaron Jézust megkorbácsoltatta a római szokások szerint. A katonák elvették a ruháját, majd kikötötték egy oszlophoz és meztelen testét ólomgömböcskékben végződő szíjostorral véresre verték, közben szórakozva csúfolták. "Üdvözlégy zsidók királya! — és arcul verték." (Jn 19:3). Máté és Márk evangélisták elbeszélése szerint ez már a halálraítélés jele volt, Lukács és János részletes tudósítása viszont arról árulkodik, hogy a procurator az ostorozást utolsó mentési kísérletnek szánta, hátha a tömegnek megesik a szíve Jézuson. Hogy mi zajlott ezután le, azt János apostol mondja el a legtömörebben: "Majd ismét kiment Pilátus, és ezt mondta nekik: Imé én kihozom őt elétek, hogy megtudjátok, én semmi bünt nem találok benne. Kijött ezért Jézus, töviskoronásan, bíbor ruhában. Pilátus így szólt: Ime az ember! Amikor azért látták őt a papifejedelmek és a szolgák, így kiáltottak: Feszítsd meg! Feszítsd meg! Azt mondta nekik Pilátus: vigyétek el ti, és feszítsétek meg, mert nem találok benne bűnt. Igy feleltek neki a zsidók: nekünk törvényünk van, és a mi törvényünk szerint meg kell halnia, mert Isten Fiává tette magát. (Jn 19:4—7). Az említett öltözetbe a római katonák öltöztették Jézust, természetesen gúnyból. A "zsidók királya" megkapta tőlük a királyi jelvényeket: a bíborvörös liktor-köpenyt, a töviskoronát és a királyi pálcát nádszál formájában. A római katonák nem értették, miről is van pontosan szó. Igazából nem szerették a zsidókat, mert azok lenézték őket mint pogányokat. Amikor Jézus megjelenik az előtérben, az érzelmek felfokozódnak, s minden tekintet, indulat, gondolat reá összpontosul. A portikuszt és környékét római katonák uralják, a hatalom és a biztos erő valahogyan sugárzik a sejtelmes háttérből, az ottani alakokból. Nekik fegyverük van, ezen nyugszik a biztonságuk. A két oszlop vonala két külö világ elválasztó mezsgyéjének hat. Jobbra a lépcsőről Kajafás vigyázza a történéseket, nehogy hiba csússzék a politikai perbe. Annyira figyel, hogy szükség esetén készen áll a beavatkozásra is. Előtte a sarokban meghúzódó Mária Magdaléna a testhelyzetével fejezi ki megrettenését a Jézuslátvány kapcsán. Baloldalt a lenti sarokban egy elforduló öregebb asszony mozdulatával ezt fejezi ki: Szörnyű! Ennek már vége! Mögötte Jézus anyja elájulva a tanítvány János karjaiban talál nyugalmat. Tőlük kissé jobbra ismét egy anya látszik két kisgyermekével, s talán a kékruhás fiú is hozzá tartozik, aki megrémülve nézi a