Sz. Kürti Katalin: Munkácsy Mihály (1844-1900) nemzetközi tudományos emlékülés előadásai (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 53. Debrecen, 1994)

Gaál Botond: Munkácsy Mihály Krisztus-trilógiája és a Biblia

Jézus tulajdonképpen a Heródes fejedelemmel való találkozás után jön vissza Pilátushoz fehér ruhában. Amikor Pilátus megtudja a zsidóktól, hogy Jézus Galileában is "lázított", kapva kap az alkalmon és elküldi őt Heródes Antipashoz, Galilea tartomány fejedelméhez. Illetékességből. Ö végeztette ki Kerestelő Jánost, s most Jézustól valamilyen csoda bemutatását várja. Ezt Jézus nem teszi meg, sőt nem is válaszol neki. Ekkor gúnyból a Messiás-királynak kijáró fehér öltözetet adat rá és e paródisztikus jelmez révén küld üzenetet Pilátusnak, hogy ő sem vette komolyan a vádlottat. "Ettől a naptól fogva barátok lettek egymással Pilátus és Heródes." (Lk. 23:12). Ebbe a fehér ruhába öltöztetett Jézus aztán már nem jelenik meg többé így a vádló sokaság előtt. Tehát, egy időben később bekövetkező esemény kerül korábbra. Miért? — Mert itt egy olyan érdekes dolog történik, amit sem Heródes, sem pedig Pilátus nem tud. A zsidóknál a főpap is fehér ruhában van. (2 Móz 28"39), ez lett ugyanis a rendelkezés a babiloni fogság után (44:17). Arról van tehát itten szó, hogy Jézus mint főpap szenved értünk, aki magát viszi be a szentélybe áldozatra. (Ez 44:16) Az emberi gonoszság és rosszakarat ellenére Jézus megkapja ezt a méltóságot is, s éppen a gúnyöltözete válik ékességévé. Munkácsy zseniálisan ráérez erre is. A következő téri és idői eltolódást jelentő probléma a helyszín. Pilátus már ott ül a bírói székben, ez viszont a politikai per legvégén következett csak be, készülvén a végleges ítélet kimondására. (Jn 19:13) A későbbi helyszín idehozatala az ülő Pilátussal a leginkább sorsdöntő eseményeket érzékelteti. Pilátus tépelődik és összefoglalja az eddigi eseményeket: "Ime, a ti királyotok!" (Jn 19:14) Ezt az ismét odahívatott zsidók, a főtanácsi tagok és a vádlott előtt állapítja meg. Azonosítja az elítélendő személyt, s ez tisztázza az ő helyzetét is a császár féltékenysége előtt. Ezt megelőzően ugyanis azt kiáltották neki oda: "Ha ezt szabadon bocsátod, nem vagy a császár barátja!" Ez végtelenül lesújtotta a helytartót, és végigfutott rajta a borzalom, mi lesz, ha Kajafásék feljelentése alapján a császár megvonja tőle barátságát. Ez akkor teljes karriervesztést és birodalmi kiközösítést jelentett, amint ez meg is történt 26-ban Caius Cornelius Gallus-szal, az emiatt öngyilkosságot választó egyiptomi prefektussal. Ezzel a politikai per elérkezett a holtpontra. Pilátus már háromszor állapította meg nyilvánosan, hogy "semmi halált érdemlő bűnt nem találtam benne" (Lk 23:22), tehát lelkiismerete szerint el kellene bocsátania Jézust, a tömegindulatot nézve viszont a császár barátjának akkor befellegzik. Ráadásul éppen a zsidóktól hallja a politikai zsarolás legkegyetlenebb szavait: "Nekünk nincs királyunk, csak császárunk!" (Jn 19:15). Igy minden kiút lezárul Pilátus számára, mert ezt a rómagyűlölő papifejedelem mondja ki. Utoljára kijelenti, és láthatóvjá is teszi ártatlanságát a kézmosással, jelezvén, hogy lelkiismerete és az igazság felől való meggyőződése ellenére cselekszik, amikor Jézus kereszthalálra ítélését a zsidók kívánsága szerint jóváhagyja. De hogy ez biztos jóváhagyás legyen, s Pilátus ezen ne dilemázzék, maguk a zsidók segítenek neki azzal, hogy sza-