Sz. Kürti Katalin: Munkácsy Mihály (1844-1900) nemzetközi tudományos emlékülés előadásai (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 53. Debrecen, 1994)

Sz. Kürti Katalin: Munkácsy Krisztus képei

és Mária Magdolna. Balra a "másik" Mária áll, akinek szenvedélyes gesztusai, átlós kéztartása átvezet e statikus kálvária jelenettől a mozgalmas tömegig. Mellette áll az ács zord alakja, aki munkáját végezve, közönyösen távozik. Lajtorjája két részre osztja a csoportot, s kitűnő ritmust teremt a középtérben. Alig látható szálak kötik össze a keresztre feszítetteket és a tömeget: az ács lajtorjája, a fegyverek és a másik szélről visszatekintő lovas. A legizgalmasabb alak ő, valamint a bal szélen futó, menekülő, titokzatos férfi, és a megdöbbenve vitatkozó két farizeus, a megrendelő centurio. Ok lehetnek az ébredező lelkiismeret jelképei. A mű legnagyobb erénye a jellemzőerő és a tájfestés. Munkácsy ekkoriban sok vázlatot készített Colpachon, az egyik nagyméretű alkonyi képe, a Hazafelé vöröslő égboltja jelenik meg itt is, a Golgota háttereként. Ez az ég vésztjóslóan ismétli a megtörtént, jóvátehetetlen drámát, amelyet Máté evangéluma írt le (27. rész). A Golgota után csak a levétel a keresztről, a sírbatétel, a feltámadás, vagy a mennybemenetel jelenetének megfestése következhetett volna. Munkácsy már 1884-ben úgy nyilatkozott Budapesten, hogy új képre gondol, a feltámadásra, az eszme győzelmére. 1896-ben mégis az Ecce Homo-va\ köszönt be Budapestre, az ezredéves ünnepségekre. Mik késztették arra, hogy visszanyúljon a bibliai történésben s Krisztus-Pilátus második, fájdalmas találkozását fesse meg? Idegbetegsége elhatalmasodott, szkepszise elmélyült (mélyen megrendítette a Dreyfus per). Sedelmeyerrel már felbomlott szerződése, művészetét kezdték elfeledni, mindenki az impresszionisták műveit vásárolta. Engedett Kádár Gábor magyar származású nyomdász, grafikus kérésének, hogy tegye teljessé a trilógiát. Témaválasztását biztosan motiválta Renan eszménye, — hogy csodák nincsenek, a feltámadás és mennybemenetel nem lehetséges — és Anatole France 1892-ben megjelent Le Procurateur de Judée (Júdea helytartója) című novellája. Az író hősei L. Aelius Lamia és Poncius Pilátus, akik életük alkonyán találkozva felidézik egykori, Galileia provinciabeli élményeiket. Anatole France ennek az ókori történetnek az elbeszélésével aktualizálni kívánt, kora égető gondjaira utalt. Mem véletlen, hogy e moralista író 1894-ben a Dreyfusper legszenvedélyesebb harcosa, Zola társa lett. Részt vett az egyházpolitikai küzdelmekben, s közel jutott Strauss és Renan felfogásmódjához. Munkácsy 1893 körüli vázlatfüzeteiben több, mint 40 lapot, 80 oldalt töltenek meg mozdulat- és részlettanulmányai. Az első olajvázlat már 1892—93 fordulóján készen állt. Második vázlatán a tömeg teátrális mozdulataira helyezte a hangsúlyt. Ennek az