Sz. Kürti Katalin: Munkácsy Mihály (1844-1900) nemzetközi tudományos emlékülés előadásai (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 53. Debrecen, 1994)

Sz. Kürti Katalin: Munkácsy Krisztus képei

nem tétovázott; saját palotáját bocsátotta rendelkezésére. Talán még őt magát is meglepte a hatalmas siker, a látogatók naponkénti többezres tömege. A 417 X 636 cm-es, kb. negyven alakot ábrázoló Krisztus Pilátus előtt című festmény témáját János evangéluma 18. részéből merítette: Krisztus és Pilátus első találkozását ábrázolja. A válság csúcspontját ragadta meg: a döntő összecsapást, amelyben Krisztus a győztes. Kezét megkötözték, de szelíd nyugalma erőt és igazságának tudatát sugározza. Talán Pontius Pilátus is érzi, hogy a vádlott a jövő hírnöke, s elsöpri a jelent. Helytartói székében ül, rosszkedvűen latolgatja, mitévő legyen, mit mondjon. Hármas konfliktus alakul ki a képen: Jézus és a tétovázó, de a monolitikus hatalmat mindenképpen védő római helytartó között, Krisztus és vádlói, valamint Pilátus és a tömeg között. Ahány alak, annyi magatartásforma, annyi gesztus, mégis egység van a változatosságban. Vannak fanatikusok, gonoszok és együgyűek is a tömegben. A vádló főpap igyekszik méltóságteljesnek és igazságosnak, elfogulatlannak mutatkozni. Mások nem titkolják gyűlölködésüket, sunyi, álnok tekintettel követik az eseményeket, ellenséges arckifejezéssel kiáltoznak. Az ellentétet, feszültséget elsősorban színekkel fejezte ki Munkácsy, a vérbeli kolorista. Elmondta barátainak, hogy a Biblia olvasásakor Jézus ruhájának fehér színe gyújtotta fel először képzeletét. Döntő a képen a fehér: sugárzást, tisztaságot jelent Krisztus alakján. A történeti hűségnek megfelelően fehér ruhában van a helytartó is, de felvillan egy fehér folt Krisztus mögött, egy hadonászó férfi ingeként, valamint a gyermekét tartó anya és egy idős férfi fejkendőjén is. A kortársak mágikus erejűek érezték Munkácsy fehéreit és Rembrandtéhoz hasonlították. Színpompájával tűnik ki a vádló főpap és a Pilátushoz közel ülők, állók ruházata. A festőre jellemző kék-vörös-fehér színhatás a drámaiság egyik biztosítéka, a másik drámai elem a kompozíció. Krisztus középen áll, tekintetünk az ő összekötözött kezéről indul el Pilátusig, és vezet tovább az anya alakjáig, az ágáló farizeusig, s vissza a fegyverrel kordont tartó katonán át a főalakig. Az ecsetjárás ugyancsak feszültséget hordoz: élénken, szélesen, indulatosan, szinte vibrálóan rakta fel Munkácsy a festékfoltokat. A kiélezett pszichológiai helyzet, a vélemények ütköztetése izgatta a képen, hem az elmesélő munkált itt elsősorban (bár a Biblia ismeretében minden alakot, minden mondatot "be tudunk azonosítani"), hanem a drámai zseni: a festő nemcsak az eseményeket, de az eszmék küzdelmét is érzékeltette. Már 1881-ben gondolkodott a folytatáson, ezt példázza a Halott Krisztus (a sziklasírban) című festménye. Ezt az ötletet elvetette és belekezdett a "Consummatum est!" (Elvégeztetett!) című kálvária témába. Vázlatfüzetének egyik rajza megfeszített