Sz. Kürti Katalin: Munkácsy Mihály (1844-1900) nemzetközi tudományos emlékülés előadásai (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 53. Debrecen, 1994)
Sz. Kürti Katalin: Munkácsy Krisztus képei
alvó férfi). 1880 tavaszán készülhetett az első kompozíciós vázlat, amelynek szerkezete meghatározó maradt, bár még négy variációt készített. Ezek egyike a majdnem készre festett Tömeg". 1880. július 3-án írta Munkácsy Cécile-nek, feleségének, hogy belekezdett a nagy képbe, előző nap egy kiváló modellt talált az egyik zsidóhoz. Panaszkodott a nagy melegre, de azért rendületlenül dolgozott. Ebben az állatpotban látta őt, műterme földszintjén dolgozva Fritz von Clhde, aki később így idézte a lázas munkát:"Rendkívül termékenyítő volt látni, mily biztonsággal rakta a legvilágosabb fényeket a bitumenaláfestésre, s mint festette aztán tele lassankint és világosan az egész alakot... Szívvel-lélekkel ott csüngött a munkáján. Az óriási vásznon igazi elemében volt. Az aláfestésnél valósággal kéjelgett a bitumenben; magából kikelve, tűzzel rohant a munkába... felgyűrt ingujjal, mint egy mázolólegény, tombolt ide-oda a képen, míg végre a türelmetlenségtől lebírva puszta kézzel markolt a festékbe, és egyre szélesebb foltokban alakította a képet. Megesett, hogy aztán ebben az állapotban átment a szomszédjához, egy öreg francia festőhöz, hogy egy kis szuszhoz jusson." Ez a festő, illetve grafikus Gustave Doré volt. Július közepén Munkácsynak meg kellett szakítania a lázas munkát, mert fürdőkúrára kényszerült. Feleségének Irta Karlsbadból augusztus 28.-án: "sokszor gondolok Krisztusomra. Azért gondolok rá, mert nem lehet tőle szabadulnom, mint egy felöltőtől, melyet levetünk, ha melegünk van, és felvesszük egy félórával később. Mem lehet egy olyan eszmétől, melyben egy idő óta élünk és amelyben mindenáron el akarunk mélyedni... nem szabad, hogy az ember hosszú ideig hagyja hűlni azt a kis inspirációt, amije van, mert nincsen más olyan érzékeny és gyönge láng,mint az inspiráció, melynek az ember sohasem sejtheti tartalmát, és amelynek irányát a legkisebb fuvallat is kitérítheti." Igaz, nem volt még meg minden modellje, és a kellékek is hiányosak voltak, de októberre sokat haladt előre a kép. Hogy mennyire fontos volt munkájához az előzetes tervezés, a kompozíció megtervezése, arra példa egy fénykép. Egyik társaságbéli barátja, de Suse márki készíthette 1880 szeptemberében. Beöltöztetett, beállított modelljeit ábrázolta: mindenki a helyén volt, csak az anya gyermekkel figurát helyettesítette egy bekötött fejű férfi egy kaucsukbabával. Modelljei közül Cesare Leonardi (Jézus) és Mikolo Demario (álló zsidó) neve ismert. Október elején a háttérrel bajlódott: leírások és ábrázolások százát nézte át, míg rátalált a megfelelő terembelsőre. A kép nem készült el a Szalon nyitására, 1881 kora tavaszára, bármennyire is igyekezett. Vele sem tettek kivételt, elutasították a késve beadott képet. Sedelmeyer