Sz. Kürti Katalin: Munkácsy Mihály (1844-1900) nemzetközi tudományos emlékülés előadásai (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 53. Debrecen, 1994)

Sz. Kürti Katalin: Munkácsy Krisztus képei

nem hasonlítható alkotás. A festő egy megváltozott, kétkedésekkel teli korszakban élte át a bibliai történést, illetve ürügyül használta azt etikai vélekedésének, megrendülésének kifejezéséhez. Abban a korban, amikor a vallásos szemlélet válsága visszavetette az egyházművészetet, nem ösztönözte a festőket biblikus témák feldolgozására, jelentékeny tényező volt (lett volna) Munkácsy Mihály hármasképe. hagy kár, hogy Magyarországon még Ipolyi Arnold és Haynald Lajos ösztönzése ellenére sem volt olyan erő 1884 körül, amely itthon tartotta volna a két Krisztus-képet, és a harmadik mű (talán a Feltámadás?) közeli megfestésére ösztönözte volna a még ereje teljében lévő művészt. Szegényebb lett így a magyar egyházművészet egy jelentős sorozattal. Még sajnálatosabb, hogy Munkácsy kevés, un. közösségi feladatot, megrendelést kapott muráliákra. Csak a bécsi mennyezetkép, a Reneszánsz apotheozisa és a magyar parlament számára festett pannó, a Honfoglalás sorolható ide. Az más kérdés, hogy a nagyméretű Milton és a Krisztus képek nagy kerülő után közösségi épületek, könyvtár, illetve múzeum falára kerültek magántulajdonból, ajándékozás és letét útján. Korabeli lapok és a rajzok tanulmányozása alapján bizonyítható, hogy Munkácsy már 1878-ban dolgozott a Krisztus-témán. Az ötlet, legalábbis vágy szintjén már a 70-es évek elején, legkésőbb 1874-es velencei látogatásánál megszületett. Környezetében, baráti körében többen foglalkoztak a Krisztus-témával, ha más hangsúllyal is: Antokolszkij szobrász, (aki Ivanov műveire is felhívta figyelmét), Zichy Mihály, Gustave Doré, aki szomszédja volt. Doré 1864-ben adta ki biblia illusztrációit, 186772 között festette és mutatta be Párizsban, majd Londonban 6x10 méteres óriás képeit, a Krisztus elhagyja a Pretóriumot, Ecce Homo, Pilátus feleségének álma, Mennybemenetel című műveit. Valószínű, hogy Ernest Renan Jézus élete című könyve, Doré óriás-képei, a Milton sikeres körútja és a párizsi világkiállításon kapott kitüntető érme ösztönözték valami nagy jelentőségű és monumentális kép festésére. A döntő lökést műkereskedője, Kari Sedelmeyer biztatása, tulajdonképpen megrendelése adta. Mint Sedelmeyer leírta: Munkácsy először megdöbbent az ún. szentkép ötletétől, mégis izgatta a kihívás: eredendő lelki habitusa vonzotta a tragikum felé. Ezt bizonyították a magyar népéletből vett képei és a Milton. 1879/80 telén szem- és idefájdalmai kínozták. Morfiumot kapott, fürdőkúrára járt Lamalouba, de a feladat egyre nagyobb munkakedvvel töltötte el. Elmaradhatatlan olvasmánya lett a Biblia és Renan: Jézus élete című könyve. Először ceruzavázlatokat készített, amelyek "gyors és biztos vonásain érezzük az alkotó öröm lüktetését" — írta Meiler Simon, aki nem zárja ki, hogy már 1878-ban foglalkozott Munkácsy a témával. Ezt követte a kb. 35 olajban megoldott tanulmány és vázlat. (Krisztus mellképe, feje, Pilátus feje, farizeus fej, Kajafás, ordító suhanc, anya gyermekével,