Sz. Kürti Katalin: Munkácsy Mihály (1844-1900) nemzetközi tudományos emlékülés előadásai (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 53. Debrecen, 1994)

Goldman György: A Munkácsy Mihály Emlékház Békéscsabán

GOLDMAN GYÖRGY: A Munkácsy Mihály Emlékház Békéscsabán Igazán ritka dolog manapság, hogy az orszában új múzeumi létesítményt adjanak át, így most annál nagyobb örömmel mondom el, hogy Békéscsabán az idén tavasszal, ha minden igaz, megnyílik a Munkácsy Mihály Emlékház. Ennek kapcsán röviden beszámolok a házról, arról, hogyan is került falusinak vélt városunkba az a klasszicista kúria, mi kötötte hozzá a keserű gyermekkort elszenvedettnek hitt Munkácsy Mihályt, és végül, mi történt a házzal az elmúlt száz esztendőben. A reformkor szakaszosan változó gazdasági életében voltak virágzó búzakonjuktúrás idők, voltak a kereskedelemnek magasra ívelő periódusai. Egy ilyen pillanat segítette ahhoz Steiner Jakabot, (Munkácsy nagynénjének férjét), hogy az Apponyi grófok intézőjeként, maga is birtokot szerezvén olyannyira meggazdagodjék, hogy a csabai szőlők szélén, mindjárt az öreg Omaszta Zsigmond nemesi laka mögött valamikor a harmincas évek végén szilárd fundusra házat építsen magának. A ház, nyolcszobás kis kastély, nevezzük kúriának, a kor stílusát követi, klasszicista, még nem érintette meg a negyvenes évek közepén divatba óvakodó romantika szele. Kéttraktusos. Kilenctengelyes keleti homlokzata közepén kissé kiülő középrizalit felett attika-fal látszik, nyugati homlokzata alatt nyitott tornác nyúlik el, ami előtt négyzetalapú feljáró terpeszkedik. Nem mondok kocsifelhajtót, hiszen mint az Emlékiratokból tudjuk, az ide érkező árva gyermeket nagynénje a széles bejárati lépcsőn üdvözölte, kocsik pedig már abban az időben sem közlekedtek a lépcsőkön. A feljárót toszkán oszloprend keretezi, ennek nyugati vége fölötti timpanon emelkedik. Akkortájt, a bukott szabadságharc után Békéscsaba igen csöndes falu volt, ahol jobb sorsra érdemes férfiak reméltek és kaptak búvóhelyet, nyitott szívű, szabadelvű környezetben. Csabán akkoriban olyanok éltek, mint Kis Péter (háza Steinerékkel szemben, az út túloldalán állt), aki az Aradon kivégzett Kis Ernő közeli rokona volt, vagy Kállay Róza, Omaszta Lajos felesége, akinek édesapját 1849-ben Aradon végezték ki, vagy éppen a jeles lelkész-történész Haán Lajos. Reök István, Munkácsy nevelőapja 1850-ben érkezett ide. Életpályáját aligha áll módunkban ehelyütt bemutatni, csak két szakaszát említjük. Eperjesen volt diák, környezetébe olyan fiatalok tartoztak, mint Haán Lajos, Henszlmann Imre, Pulszky Ferenc, Hunfalvy János, hogy csak a legismertebbeket említsük, ügyvédi pályáját megkezdeni Pestre utazott, ott az Ellenzéki Kör jegyzője lett annak megalakulásától fogva, ahol a szűkebb választmányban Teleki Lászlóval, Bajza Józseffel, Irányi Dániellel és nem utolsósorban Vörösmarty Mihállyal dolgozott együtt. A bukás után Klauzál Gábor minisztériumában betöltött magas rangja miatt kényszerült testvérének lakóhelyére, Csabára me-