Sz. Kürti Katalin: Munkácsy Mihály (1844-1900) nemzetközi tudományos emlékülés előadásai (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 53. Debrecen, 1994)

Szinyei Merse Anna: Munkácsy Mihály tájképfestészete

mély barátsága. A kis képen ugyanakkor a lendületes, pasztózus ecsetvonások férfias erővel, a táj szépségére rácsodálkozó ellágyulással tapogatják le a természeti és a benne megbúvó épített környezet formáit. Színvilágában rokon, hangulatában viszont komorabb mű a Tájkép tanyai házzal — robusztus karaktere egyetlen hatalmas lendülettel fogja át a lejtős táj súlypontjait. Az eddig áttekintett képek csak nagyjából voltak datálhatok, a Normandiai tengerparti viszont szignójában is viseli az 1880-as évszámot. Párdarabjával, a marosvásárhelyi képtárban őrzött Nagymosással együtt szélesen elnyúló panoráma formátumban készültek. Rajtuk kívül csak két vázlatkönyvi tollrajz ismeretes ebben a formátumban, melyet még müncheni tájfestő mesterétől, id. E. Schleichtől ismert. A fiatal Munkácsy akkoriban sosem próbálta ki ennek a különleges kompnálásmódnak a lehetőségeit. Most azonban az eléje táruló pompás látvány teljességének megörökítése céljából, tudatosan választotta a hosszúkás kompozíciót. Segítségével a kis méret ellenére is monumentálisan adhatta vissza a sok kortársát megihlető gyönyörű partvidéket. A szélesen festett képen megint a Courbet robusztus erejével rokon felfogás érezhető. A kommün után emigrációba kényszerült Courbet műveivel Munkácsy ezidőben ritkán találkozhatott, de gyűjteménye féltve őrzött kincse volt a nagy francia realista egyik tengerképe. A magyar festő szuverén módon dolgozta fel a tőle kapott impulzust. Képén a nagyszerű természettel együttélő halászember apró figurája panteisztikus egységbe olvad környezetével. Az együvétartozást szervesebben tudta elérni az öböl ívének fókuszába helyezett alakkal, mint korábbi barbizoni erdőrészleteinek apró staffázsfi g uraival. Akárcsak az 1881-ben festett nagyméretű Holdkeltén, itt sem az elsötétülő természet elementáris vadsága kápráztatta el, mint oly sok ezt követő képén: a kezdődő alkony halk színessége ömlik el a tájon. A horizonton halványan kirajzolódó gőzhajó, a fodrozódó hullámok, az egész táj finom valőrjei a folytonosan változó természet meghatott megfigyeléséről vallanak és a közvetlen motívum előtti festést valószínűsítik. Hasonló módszerrel, csak még világosabb, napsütötte színekkel festette Chaplinéknél 1882 körül Fasor emeletes házzal című képét. Az egész életmű legverőfényesebb, legvidámabb hangulatú festménye, melyen más műveiből hiányzó, varázsos színharmóniák is megjelennek. Levegős könnyedségével a korai Sisleyk, vagy Pissarrok rokona. A képet szemlélő számára szinte érthetetlennek tűnik Munkácsy szenvedélyes ellenállása az impresszionistákkal szemben, hiszen ha akarta volna, maga is képes lett volna visszadni az optikai látvány tünékenységét. O azonban