Sz. Kürti Katalin: Munkácsy Mihály (1844-1900) nemzetközi tudományos emlékülés előadásai (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 53. Debrecen, 1994)
Szabó Júlia: Munkácsy Mihály biblikus témájú képeinek hatása Csontváry Tivadarra
Képeinek Krisztus-alakja láttán rangos és köznapi nézőknek eszükbe jutottak anarchista forradalmárok, ártatlan halálraítéltek. Munkácsy festményein Krisztus olyan emberhős lett, mint az általa is méltán félt Edouard Manet, vagy a talán festőként soha nem ismert Honoré Daumier Ecce Homo-ja. Munkácsy festményeiben azonban több szálon bonyolódik a drámai elbeszélés és jellemábrázolás, a főhős mellett ott van a megannyi individuumból álló tömeg. Munkácsy korábbi drámai népéletképei sorát folytatták Krisztus-kompozíciói. Rajzok, vázlatok, kisméretű változatok sorában csiszolódtak az alakok, beállítások, gesztusok, az ellentétes szereplők dialógusai. Mindez úgy jött létre, hogy a képet a művész rajzban elgondolta, modelljeiben felöltöztette, gesztusaikat beállította, majd a modelleket pózaikban lefényképezte. A fényképeket rajzban kiigazította, majd a véglegesnek érzett változatot megfestette. Munkácsy szavakban is megfogalmazott célja az volt, hogy a legeredetibb Krisztusképeket fesse meg és a világon minden eddigi hasonló ábrázolást túlszárnyaljon. Csontyváry hasonló célokat keleti és magyarországi tájképeivel kapcsolatban írt le. Mindketten úgy érezték, ez sikerült is nekik. Képei világkörüli útjának egyes állomásain Munkácsy a régi festőfejedelem, Rubens jelmezét öltötte magára, jóllehet képei a rubensi barokk festői felfogását csak néhány tulajdonságukban képviselték. (Ezek: mozgalmasság, oldott, egymásba ömlő színzuhatagok sötét alapon, olykor erős, nagy színfelületek, a drámai fényjáték tudatos kísérletei.) Csontváry párizsi kiállítása (1907) kapcsán szintén egy kritikus elismerő szavait idézve jelzi, hogy nagyméretű keleti panorámaképeivel a világ minden festői eredménye, különösen Raffaello tájfelfogása túl van szárnyalva. (O a szabad levegő és a napfény viszonylatainak megfestésében ünnepelte magát a legnagyobbnak.) Csontyváry Tivadar 1896-ban láthatta az Ecce Homo-t is, egy pavillonban egy mulató udvarán az Andrássy úton a millennium idején. A késői Munkácsy-képek színvilágát Csontváry egy helyütt igen találóan Hans Makart és Arnold Böcklin teljesítményei mellé helyezte 7 . A század aktuális nagy mesterei között látta Munkácsy helyét. Ezt nem sikerei, hanem a képeivel való találkozás élménye alapján állította. Természetesen Csontváry tudhatott a Krisztus-képek sikeres körútjáról Európában és a tegeren túl, s talán szenvedett is attól, hogy az első két, általa és sokak által tisztelt óriásfestmény, a Krisztus Pilátus előtt és a Golgota messze került Magyarországtól. (Talán ezért vált minden külföldi műkereskedelem ellenzőjévé — saját műveivel kapcsolatban is.) 7. Csontváry Tivadar: A tekintély v.o. 2. jegyzetben i.m. 96.
