Sz. Kürti Katalin: Munkácsy Mihály (1844-1900) nemzetközi tudományos emlékülés előadásai (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 53. Debrecen, 1994)
Szabó Júlia: Munkácsy Mihály biblikus témájú képeinek hatása Csontváry Tivadarra
csak kiemelt neveket jelent egy hosszú sorból, melybe a kortárs kritika által is hitelesítve, beletartozik Munkácsy Mihály is, kiváltképpen a trilógia első darabjával. A 19. század festményeinek Krisztusa, Máriája köznapi lény, szegény és mezítlábas, névtelen, aki különös erkölcsi tartásával emelkedik embertársai felé. Ruhájuk is egyszerű, Krisztusé majdnem mindig fehér. Ez a plebejus Krisztus már megjelent a 17. századi holland festészetben, nem véletlen, hogy Rembrandt újrafelfedezése is éppen a 19. században követekezik be, Krisztus és Mária alakját még valószerűbbé igyekeztek tenni a festők a földrajzi-történeti környezetnek minél hitelesebb visszaadásával. A táj, az épületek, az emberek, akik között éltek, meg kellett, hogy közelítsék a történeti valóságot. A környezet hiteles megfestése érdekében az orientalizáló historizmus valóságeszménye szerint festők ezrei zarándokoltak el a Szentföldre, rajzolták tájait, városait, s igyekeztek egykori lakóira ismerni a 19. századi lakók típusaiban, ruházatában, életmódjában . Aki valamilyen okból — partfogók, pénz vagy nagy szent elhatározás hiányában — nem utazott a Szentföldre, mint ez Munkácsy esetében is lehetett, egykorú "hiteles" ábrázolásokat tanulmányozott: grfikákat, festményeket, az utazó festők műveit, később fényképeket, fényképalbumokat. A 19. század második felének leghitelesebb ábrázolása a fotográfia. Az 1850-es évektől nagy számban jelentek meg a Szentföldről földrajzi, néprajzi, régészeti érdeklődést egyaránt kielégítő fényképgyűjtemények 6 . Ezek iránt nagyobb igény volt, mint a bibliai témák ábrázolásának százados ikonográfiái hagyományai iránt, mert azokat "szentkép" -formuláknak érezték a vallásos témák új felfogását kereső festők. (A "szentképfestészet" elvetéséről mind Munkácsy, mind Csontváry többször nyilatkozott. Ehelyett a 19. századi illetve a 20. század eleji művészek igyekeztek a történettel személyes mondanivalókat kifejezni.) Munkácsy Mihály nem vallásos áhítatból, hanem műkereskedői tanácsra nyúlt Jézus életének Ernest Renanhoz hasonló felfogású bemutatásához. Sikerült azonban annyira beleélnie magát a témákba, hogy kimagasló értékű, egyéni hangú festményeket alkotott, amelyekben a historizálás és a realizmus jó arányban van jelen. 5. Hainz Gollwitzer: Deutsche Palästinafhärten des 19. Jahrhunderts. In: Lebenskräfte in der abendländischen Geistesgeschichte — an Walter Goetz zum 80. Geburtstage. Marburg, 1948, 300—324. Editha Wolf Crome: Pilger und Forsher im Heiligen Land. Giessen, 1990. 6. 1 864-ben Francis Bedfor a walesi herceg kíséretében járt és fényképezett a Szentföldön. 1885 körül Felix Bonfils és Francis Frith készített fényképsorozatokat ugyanott. Gustav Bauernfeind német építész és festő is fényképez.
