Varga Gyula: A népi táplálkozás Hajdú-Bihar megyében a XX. század első felében (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 52. Debrecen, 1993)

A kész ételek osztályozása

volt, hogy személyenként egy-egy darab füstölt kolbászt főztek a kásalevesbe. Tiszacsegén árpadara levest főztek, ugyancsak cserépfazékban, kemencében. Akinek módja volt, füstölt disznóhúst is főzött bele. Itt a rántásba sokan kevés fokhagymát kevertek. Gölödörleves Hagymás, paprikás rántást pirítottak, ezt vízzel feleresztették, majd kukoricalisztből készült gölödör-, vagy gölödinygombócokat főztek bele (Tiszacsege, Újszentmargita, Újtikos). Kukoricagombóc leves Hasonló a gölődörleveshez, csak a kukoricagombócba tojást is kevertek (Almosd). Tésztalevesek A tésztalevesek zöme a pergelt levesek közé tartozik, de néhány esetben rántással gazdagított formája is előfordul megyénkben. Kötöttgaluska leves A pirospaprikával készült rántást vízzel felengedték, sózták, majd kötött galuskát főztek bele (Újszentmargita). Eresztett tésztaleves A sok vízzel felengedett rántásba - folytonos kavarás közben - igen hígra kavart tésztát csorgattak (Fülöp). Tojásos vagy csorgatott leves A rántással gazdagított forró lébe jól elkevert nyers tojást csorgattak. A csorgatást végezhették kanállal, vagy tölcséren át (Hajdúnánás, Kismarja). Vízileves A berántott forró lébe a kemencében vagy a tűzhely lapján sütött hasfótot főztek. Igen szegény leves volt. Fülöpön erre mondták: „berántom a kutat". Rántott krumplilevesek A pergelt krumplilevesek mellett gyakoribbak a rántott, igen sokszor füstölt hússal, kolbásszal gazdagított krumplilevesek. Kolompírleves Az előre elkészített rántást felmelegítették, a forró rántásba beleforgatták a kockára vágott, megmosott krumplit, vízzel feleresztették, sózták. Legtöbben tettek bele egy gerezd fokhagymát (Hajdúböszörmény, Püspökladány). Még elterjedtebb volt az a módszer, hogy előbb a krumplit főzték meg, s azután adták hozzá a rántást és a fűszereket. Neve Hajdúnánáson: röstölt krumplileves. Ha füstölthúst, kolbászt