Varga Gyula: A népi táplálkozás Hajdú-Bihar megyében a XX. század első felében (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 52. Debrecen, 1993)

A táplálkozás növényi eredetű alapanyagai

Fodormenta (Mentha arvensis). Gyógytea készítésére használták. Az 1930-as évek végén szántóföldi termesztésével is kísérleteztek. Feketenadálytö (Symphitum officiale). Szegényemberek szárított levelét dohánypótlóként szívták. Cickafarok (Achille millefolium). Vértisztító teát főztek belőle. Nyírvíz . Nyírvidéki szegény emberek a nyírfa kérgét megcsapolták, s a kifolyó nedvet frissen, vagy erjesztett állapotban itták, illetve a debreceni piacokon árulták. Némelyek gyógyhatást is tulajdonítottak neki, mások borba töltötték savanyúvíz helyett.

59 Idegenből származó növényi alapanyagok Azokat a növényi alapanyagokat, melyeket maguk nem termeltek, vagy gyűjtögetés útján se tudták megszerezni, a boltból vásárolták meg. Ezek közül fontosabbak; Rizs. A rizskása vidékünk népi táplálkozásában csak a XIX. század végétől terjed el, de csak a tehetősebb gazdák körében. Szegények még a XX. században is igen kevés rizst esznek. Kávé. A külföldről behozott babkávét a parasztok csak a XEX. század folyamán kezdték használni, elsősorban ünnepi alkalmakon, a tej ízesítésére. De ekkor is mindig keverték ún. „pótkávéval", ami legtöbbször hazai gyártmányú cikória kávé, vagy árpakávé volt. A szegények a babkávét nem nagyon tudták megvásárolni. Tea. A gyarmatáruként érkező valódi teafüvet inkább csak a XX. század polgárosultabb gazdái kezdték inni, valamilyen tartalmasabb étel mellé. Minden esetben ízesítették, elsősorban cukorral, akik tehették borral, borkősawal, kivételes alkalmakkor citrommal. Legtöbbre a rumos teát tartották. Legtöbben azonban hazai teapótlókat használtak. Ilyen volt pl. a háború alatt népszerűsített „plánta tea", de főztek teát szederlevélből, szíkfűből, csipkebogyóból, bodza-, hársfavirágból, meggyfalevélből, fodormentából. Újszentmargitán főztek cukorteát (a barnára pirított cukrot vízzel felengedték, befőtt levével ízesítették) stb. Bors. Egyike a legrégibb gyarmati eredetű fűszernek, melyet a XVffl. századtól elterjedt paprika se tudott kiszorítani. Köménymag. Elég gyakori ételízesítő, sőt leves alapanyag. Babérlevél. Ez a mediterrán levélféleség savanyú levesek ízesítéséhez szinte már nélkülözhetetlen fűszernövény. Fahéj. Szárított formában árulták, amit mozsárban kellett porrá törni. Elég gyakran használt ízesítő anyag. Szegfűszeg . Ritkán használt gyarmatáru, melyet a XX. században főleg tésztafélék ízesítéséhez használnak. Szerecsendió. Nagyon ritkán használt gyarmatáru fűszer. Mazsola. A „mag nélküli" mazsolaszőlőt hozzánk főleg Itáliából hozták, kalácsba és édestésztákba gyakran használták.