Varga Gyula: A népi táplálkozás Hajdú-Bihar megyében a XX. század első felében (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 52. Debrecen, 1993)

A táplálkozás növényi eredetű alapanyagai

Tárkony. Házilag is termeszthető, de nálunk inkább boltban árulták. Emlékezet óta csak nagyon kis mértékben használták (Álmosd). Régebben valószínűleg elterjedtebb lehetett. Ma sok faluban nem is ismerik. VanüicL Csak a XX. században, párhuzamosan a cukrozott édes süteményekkel terjed el. Régebben eredeti szárított formában hozták forgalomba, az 1930-as évek óta falun is terjednek a különböző vanüiás sütőporok. Citrom. Csak a módosabbak vásároltak néha egy-egy darabot, s cseppentettek a teába,

v

vagy a különböző ételekbe, tésztafélék töltelékébe. ízesítésre a cirtomnak a héját is felhasználták. Narancs. Főként gyerekek kapták mint vásárfiát, vagy karácsonyi ajándékot. Hétköznapi táplálékként nem ették. Füge. A narancsnál valamivel elterjedtebb mediterrán gyümölcs, melyet préselt formában a falusi szatócsüzletekben is lehetett kapni. Szentjánoskenyér. A második világháború előtt a falusi gyerekeknek talán kegkedvesebb, fillérekért kapható importból származó csemegéje volt. Gesztenye. Hozzánk csak bolti áruként jutott el, elsősorban vásárokban árulták, ahol nyersen és sütve lehetett vásárolni. Datolya. Csak aszalt, préselt formában bukkant néha fel vásárokban, boltokban, de a falusi gyerekek alig ismerték. A friss állapotban fogyasztható, rövid ideig tárolható déli gyümölcsöket, mint a banán, ananász, kivi stb. a falusiak nem nagyon ismerhették.