Varga Gyula: A népi táplálkozás Hajdú-Bihar megyében a XX. század első felében (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 52. Debrecen, 1993)

A táplálkozás rendje

vevőket. Elsősorban rokonok, barátok, szomszédok, a gazda házához bejáratos munkások és ezek családtagjai jöttek szívesen, akik munkájukért fizetést nem kaptak. A bérük az volt, amit megettek, legfeljebb esténként egy-egy kosár szőlőt vihettek haza ajándékként. Fontos volt, hogy egész nap együtt lehettek, beszélgettek, szórakoztak, daloltak, sőt keveset táncolhattak is. A szüreti étrend reggel kalács szőlővel. Akik kértek, kenyeret, szalonnát is ehettek, zöld hagymával. Délre rendszerint kint a helyszínen főztek, szabad tűznél bográcsban, vagy üstben, hordozható katlanokon. A debreceniek régen az érmelléki szőlőikben több napos nagy szüreteket tartottak. Ilyenkor csigalevest, töltött káposztát, serpenyőben sült pulyka-, csirkehúst ettek. A Hajdúságban éppen úgy, mint Biharban a legtipikusabb szüreti ebéd a juhhúsos kása, vagy a birkapaprikás volt. Természetesen, egész napon át volt bor, s lehetett enni kalácsot, szőlőt. Este vacsorát is főztek, bár ezen már nem mindenki vett részt: sokan hazamentek, hogy otthon a házi dolgokat elvégezzék. Ha délben volt húsleves, akkor a vacsora rendszerint egytálétel volt: juhhúsos, vagy rucáskása. Ha délben nem volt leves, akkor vacsorára húslevest főztek, hozzá sült húst, vagy töltött káposztát.

395 A közös evésre a gazdasági életben még több alkalom is adódott. Ilyenek voltak a pásztorfogadás, a jószágkihajtás, a csőszfogadás, a gyepűkerülés. Ilyenkor rendszerint valamilyen húst főztek, Debrecenben perecet kínáltak a résztvevőknek.

396 Debrecenben feledésbe ment már a pünkösdi majális, amikor a debreceni gazdák étellel, itallal megrakott szekerekkel mentek ki a Nagyerdőre, és ott evés-ivás közben vidáman eltöltötték a napot. A hétköznapi étkezések megszokott monotóniáját a felsoroltakon kívül még sok külső, vagy szubjektív tényező megbonthatta (pl. váratlan vendég érkezése, betegség, katonai bevonulás stb.), amikor mindig valamilyen ünnepélyesebb étel kerül az asztalra. Ezeket nem soroljuk fel, mert az étkezések rendjét megbontják ugyan, de általában a felsorolt ünnepi ételek valamelyike jelenik meg. De az étkezések rendje ezekkel együtt teljes.