Varga Gyula: A népi táplálkozás Hajdú-Bihar megyében a XX. század első felében (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 52. Debrecen, 1993)

A táplálkozás rendje

Negyedik fogásként felszolgálták a levesben kifőtt, de utána ropogósra kisütött tyúkhúsokat. Jómódúaknái erre már csak a vacsora végén, több órai társalgás, borozás után került sor. Szegényebbeknél ugyanakkor ez közvetlenül a leves után, fő fogásként is megtette (Nagykereki, Artánd), vagy beléphetett a töltött káposzta után, a sült húsok helyett. Akárhogyan is, de ez a fogás nem maradhatott ki, hiszen a húslevesben kifőtt hústömeget legcélszerűbben így lehetett hasznosítani. Amikor ez fő fogás volt, régebben köles, vagy kukoricakásával együtt is felszolgálhatták. (Ez azonban magyar lakodalmakon igen nagy szegénységnek számított.) Nagyon kevés emléke maradt fenn annak, hogy a főtt marhahúst közvetlen a leves után valamilyen mártásban - elsősorban tormamártásban - szolgálták fel (Hajdúszoboszló, Kismarja). A vacsorát mindig valamilyen tésztaféle zárta le. Régebben ez élhetett fánk, csőröge, vízenkullogó, szalonnasütemény, perecek, lepények. Előkelőnek számított az aranygaluska. A gyerekeknek sok helyen külön főztek tejbegrízt (Egyek). Az 1920-as évektől szédületes gyorsasággal terjedtek a különböző édes tészták, majd pedig mint arra korábban utaltunk - a lakodalmak legreprezentatívabb süteménye a torta lett, melyet legtöbbször maga a készítője kínálta végig legkedvesebb hozzátartozói között. Az édes tészták, különösen a torták nagy része már nem is kapcsolódott közvetlenül a vacsorához, hanem legtöbbször az asztalbontás után, éjfél tájban szolgálták fel. A kínálgatás következő hulláma hajnal felé, úgy 4 óra körül következett. Ilyenkor a vacsorából kimaradt húsokat, főleg az átsütött tyúkhúsokat szolgálták fel, bőséges borral, forralt borral, pálinkával. Sok helyen ilyenkor került sor a frissen átmelegített aranygaluskára is. Általában ügyeltek arra, hogy az ennivaló az asztalról sohase fogyjon el teljesen, hogy ha valaki kedvet kap, ehessen. A vőlegényes háznál folyó nagy reprezentatív vacsora mellett a menyasszonyos háznál is volt egy szerényebb vacsora. Köztudott, hogy a menyasszony szülei nem kísérték el lányukat a vőlegényes házhoz, hanem otthon maradtak azokkal a vendégekkel, akik nem voltak hivatalosak a vőlegényes vacsorára. Itt is volt csigaleves, valamilyen hús (zsírban átsütött főtt hús, birkapörkölt stb.), tésztafélék és bor. Éjfél után a menyasszony szülei néhány kísérővel átmentek a vőlegényes házhoz. Ok voltak a hérészesek. Biharban hévíszesek. Még elérték a vacsora végét, így bőségesen ellátták őket enni-innivalóval. Debrecenben pl. egészben sült tyúkot kaptak, s természetesen tésztákat, tortákat.

384 A lakodalmi maradékokból még hetekig táplálkozhatott a család. A tésztafélékből a résztvevők haza is vihettek néhány darabot kóstolóul azoknak a családtagoknak, akik nem vehettek részt a lakodalomban. Az emberi életkor jeles napjai a névnapok. Falun azonban régebben csak az őszi és s téli névnapokat ünnepelték, mert nyáron nem értek rá az időt tölteni. A névnapi köszöntőket általában az esti órákban fogadták, s ilyenkor pogácsával, kaláccsal, újabban édes tésztával és borral kínálták a vendégeket. A köszöntők régen tréfás rigmusokat, Dél-Biharban énekes köszöntőket mondtak. A Hajdúságban névnap estékre gazdag, húsos vacsorát is főztek. Debrecenben sült disznóhúst, kolbászt, hurkát, sült tyúkot, paprikás csirkét, bélest, kalácsot és bort kínáltak a vendégeknek. Püspökla-