Varga Gyula: A népi táplálkozás Hajdú-Bihar megyében a XX. század első felében (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 52. Debrecen, 1993)
A táplálkozás rendje
Az emberi életkorral és szokásokkal összefliggő táplálkozási rend A megszületett csecsemő egyetlen tápláléka régen kizárólagosan az anyatej volt. Ha az anyának nem volt elég teje, akkor dajkát hívtak, vagyis olyan anyát, aki a saját gyereke mellett vállalta más gyerekének a szoptatását. Ha ilyen nem került, a csecsemő rendszerint elpusztult. A szoptató dajka gyerekét „tejtestvér"-nek tekintették, s ez a legszorosabb műrokonságot jelentette még akkor is, ha a dajka és a szoptatott gyerek családja nem egy társadalmi réteghez tartozott. A tejet pótló különböző csecsemő tápszerek csak az 1920-as évektől kezdtek terjedni. Ha nem volt akadálya, a csecsemőt régen 9 hónapig szoptatták. A síró gyereket már néhány hetes korától csuszliztatták. A csuszli eredetileg összecsomózott rongydarab, amelyet cukros vízbe mártottak, vagy összerágott, cukrozott kenyérbelet kötöttek bele, és ezt dugták a síró gyerek szájába. 3-4 hetes gyereknek az anyja már csócsált: előbb csupasz kenyérbelet, majd fokozatosan más ételeket, pl. húsokat. Az összerágott ételt az anya a szájából adta át a csecsemőnek. Néhány hónap múlva már kecske-, vagy tehéntejet is kaphatott a csecsemő. Előbb ezt is kenyérbélbe áztatva az anyja a saját szájából adta át a gyerek szájába, majd pohárból. Az üvegre húzható gumicsuszlik csak a XX. században kezdtek elterjedni a jobb gazdák körében. Balmazújvároson a német anyák állítólag egy-két csepp pálinkát is adtak a csecsemőnek, hogy „hadd erősödjön". 379 Kb. 1 éves korától a gyerek a felnőttek ételeit ette. Szülés után kb. két hétig az anyát a rokonok, komaasszonyok, szomszédok táplálták. Ezek egymás közt megegyeztek, hogy milyen sorrendben viszik a komatálat. A komatál régebben 2-3 egymásra helyezhető komacsészé- bői, újabban különböző alakú porcelán levesestál, húsos, tésztás tál egyberakásából áll. A komatálat a szőtt, újabban boltban vett damaszt komakendövei kötik át. A komaebéd vitelkor mindenki az általa ismert legfinomabb ételeket igyekezett elkészíteni. Megszólták azt, aki nem elég gazdag komatálat vitt. Figyelték, hogy „két karral viszik-e" a komatálat (Sáránd), vagyis, hogy több fogásból áll-e az ebéd. A komaebéd elmaradhatatlan fogása a húsleves csigával, illetve helyette újabban citromos becsináltleves, kappan aprólékleves, húsos lében főtt gyümölcsleves. Második fogásként valamilyen finomabbnak tartott húsétel, tejfeles paprikás csirke, borsos tyúksült, rántott csirke, főtt hús mártással következett. Ezután valamilyen újabb sült hús, töltött hús, töltött galamb, vagy töltött káposzta következett. Gyakran vittek tejbegrízt, tejbe rizskását mazsolával, csőrögét, sulyomtésztát, fánkot, újabban valamilyen édes tésztát, esetleg tortát. Igen gyakori a madártej. Sokan vittek bort, vagy valamilyen édes likőrfélét. Ebből következik, hogy vidékünkön a komatál az ételújdonságok tükre, melyben az egyetlen húslevesen kívül - néha még az is! - a legújabb ismereteket tükrözi.
