Varga Gyula: A népi táplálkozás Hajdú-Bihar megyében a XX. század első felében (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 52. Debrecen, 1993)
A táplálkozás rendje
A keresztelő már olyan társas összejövetel, amelyen a közeli rokonság, szomszédság, műrokonság, gyakran 50-100 fő is összejött. így ennek étrendje is híven reprezentálja a gazda társadalmi-, vagyoni helyzetét. Általában a vasárnapi étrend a meghatározó, vagyis a húsleves csigatésztával (Hajdúböszörményben grízgaluskával), a töltött káposzta, paprikás, sült húsok és tésztafélék. Utóbbi lehet kalács, vagy újabban cukros édes tészták. Debrecenben régen elmaradhatatlan volt a sült kappan. 1 Kábán a délelőtt érkező vendégek rumos teát kaptak, délben a húsleves után töltött tyúk volt, végül rétes. Nagykerekiben szinte elmaradhatatlan volt a csőröge. Természetesen nem hiányozhatott a bor és a pálinka. A keresztelő ebéd rendszerint a késő esti órákig elhúzódott, sokszor zenés mulatságban folytatódott, ami azt jelenti, hogy a kínálgatás is tovább tartott. Ilyenkor a tésztafélék, a kimaradt húsok, s természetesen a bor vitték a fő szerepet. A lakodalom vidékünkön is több napig tartó ceremónia, de a teljes násznépet összefogó eseménysorozat, a hozzátartozó hagyományos étkezésekkel egy nap és egy éjjel történik. A lakodalmat megelőző összejövetelek közül a kézfogó volt a legszámottevőbb esemény, amelyen közös étkezés is volt. Ilyenkor 40-50 rokon családot is meghívtak, s ezek este a lakodalomhoz hasonló vacsorát ettek. Ez Debrecenben a XX. század első felében a következőből állt: csigaleves tyúkhússal, töltött káposzta, pulyka, vagy kappan egészben sütve, malacpecsenye, befőttel, kalács, vagy fánk sült tészta (kürtőskalács), gyümölcs, kávé s természetesen bor. 82 Falun valamivel szerényebb volt az étrend, de itt is általában volt húsleves, töltött káposzta, sült húsok és tészták. Lakodalom előtti összejövetel volt a csigacsináló is, ahol a család és a rokonság nőtagjai elkészítették a szükséges csigát. Ez tehát elsősorban munkaalkalom volt, amely a késő délutáni órákban kezdődött, s amikor a csiga elkészült, este 10-11 óra körül, akkor „taposták be a végét", vagyis kezdődött valamiféle mulatság. Közben tehát kiadós nagy vacsorát nem tarthattak, de azért főztek csigalevest, megsütötték a levesben főtt húsokat, volt kalács és tésztafélék, s természetesen bor, pálinka. A lakodalmi fő esemény két háznál zajlott: a menyasszonyos háznál valamivel kisebb, a vőlegényes háznál nagyobb előkészületekkel. Az esküvőt vidékünkön legtöbbször délután tartották, de a lakodalomban segédkezők már kora reggeltől tevékenykedtek. Voltak mindig más faluból, városból érkező rokonok, akik már reggel megjöttek, így mindkét háznál már reggeliről is kellett gondoskodni. Ebből még nem csináltak nagy ügyet: mindenki azt evett, amit éppen találtak: tejeskávét, az előző nap már kisült kalácsot, a levágott baromfiak sült vérét, aprólékját stb. A vendégeket érkezésüktől kezdve egész napon át kb. óránként illett kínálni, így mindig volt kéznél valamilyen harapnivaló, ha más nem, kalács, fánk, csőröge, bor, kávé. Lakodalmakra rendszerint különböző módon fonott üres kalácsokat sütöttek, de elmaradhatatlan volt a lyukas kalács. Délben mindkét háznál viszonylag szerény ebédet tálaltak a más helyről érkezők és a lakodalomban tevékenykedők részére. Itt már rendszerint volt húsleves, de nem biztos, hogy csigatésztával, valamilyen sült hús és tészta. Természetesen, a lakodalmakhoz mindig sütöttek friss kenyeret, néhol nullás lisztből. Almosdon, Bárándon,
