Varga Gyula: A népi táplálkozás Hajdú-Bihar megyében a XX. század első felében (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 52. Debrecen, 1993)

A táplálkozás rendje

reggelén minden pásztornak minden gazda adott egy kisebb fonott kalácsot. Különben találó a sárándi mondás: - „Mit ettetek? - Karácsonykor kalácsot, húsvétkor kenyeret, pünkösdkor meg kenyérből se ettünk eleget." Ha a pünkösd későbbre tolódott, ilyenkor már megjelentek a tavaszi zöldségek. Ezért pl. Fülöpön ilyenkor szőlőlevélbe töltött töltikét főztek. A karácsonyi ünnepkör Katolikusoknál régebben a karácsonyt is böjti időszak előzte meg. A XX. század első felében már csak a dec. 24-i böjtre emlékeznek. Ilyenkor a bihari falukban főtt tésztát, nudlit, angyalbögyörőt, kölődört főztek. Derecskén lőreciberét ettek, kaláccsal. Fülöpön, Újtikoson ilyenkor aszalt szilvaleves és mákos, diós bobályka volt az ebéd. Tiszacsegén mákos gubát ettek. A fülöpiek az esti órákban érkező vendégeket, kán tál ókat is mákos, túrós bobályka val kínálták. A karácsonyi étrend a szokásos vasárnapi menü gazdagabb változata. Reggeli tejeskávé, sült kolbász, sült szalonna, sült tojás, kalács, boros, vagy rumos tea. Az ebéd húsleves, töltött káposzta, sült húsok (elsősorban tyúk és apró pecsenye). Karácsonykor elmaradhatatlan a kalács, mégpedig annak lehetőleg többféle változata. A kalács mellett újabban elmaradhatatlan még valamilyen édes sütemény. Ezt a szegényebbeknél lepényféle, különféle kőttes helyettesíti, a jobb módúaknái hájas tészta, cukrozott sütemények, újabban krémesek jelentik. Karácsonykor néha még a gyümölcs is az asztalra kerül, különösen a dió, alma, mogyoró. A karácsony esti vacsora lényegében az ebéd mása, sokszor éppen maradéka. Katolikusoknál azonban mindez kultikus mozzanatokkal telítődött. A sárándi katolikusok pl. az asztalra égő gyertyát tettek. Hájdőnánáson főleg kakast vágtak, mert az hasznot hoz.

377 Ugyanitt sült tököt is szívesen ettek, mert ez is szerencsét hoz. Sárándon, Fülöpön, Hajdúnánáson a karácsony esti asztalra almát, diót, ha volt szőlőt tettek. Újszentmargitán a vacsoraasztal alá egy kosár szénát tettek, s belefektettek egy erre a célra készített babát, mely Jézus Krisztus jelenlétét szimbolizálta. Fülöpön vacsorára kocsonyát ettek, s a karácsonyi kalács sütésekor a teknő oldalára ragadt vakarékból sütött tésztát a teheneknek, borjúknak adták. Karácsony második napján az első napról maradt ételeket, tésztaféléket fogyasztották el. Ezzel kínálták a köszöntőket, betlehemeseket, s minden betérő vendéget, természetesen borral kiegészítve. Karácsony és újév közt nem fogyasztottak „fakadékos" ételeket, vagyis paszulyt, lencsét, borsót, kását, mert azt tartották, hogy ezektől a következő évben az elfogyasztója fakadásokat, azaz keléseket kap (Sáránd, Hencida, Fülöp, Báránd).

378